Ilarie Voronca: Ulysses (2.)
Fotó: Pixabay / timotavi
Ilarie Voronca: Ulysses (2.)

Ilarie Voronca Ulise című, kisebb könyv terjedelmű költeményének második részlete Balázs Imre József fordításában.

14

önmagadra ismersz egy mosoly térképatlaszában
az ég végtagjai fölfelé küldik a szelet egy tekintet drótkötélpályáján
fatörzsek zúdulnak lefelé a hegyről szavak áradata
a víz kifordítja helyükből a tönköket a láthatár fűrészfogakkal várja őket
az éjszaka úgy sivít akár egy deszka a körfűrész alatt
a nyitott ablakon az illatok úgy tolongnak befelé mint bivalycsordák
egy tekintet ott időzik még brassóban a cenk oldalában
a hang pihéi kialszanak a beszéd alagútjában
a fények elfáradnak a lejtőn akár a bokrok
s a szomorúság járatokat váj beléd mint fák törzsébe a szú

15

íme itt állsz brassóban mennyire szereted egyenes utcáit
közel az erdő s nagy csendességek nyaldossák bokádat
az ég szétnyitja pávatollait a szivárványokat
az erdő megvendégel befogad szellőivel simogató mohaérintésekkel
távolabb látható a rögtönzött temető amely az 1916-os csatákban elesettek testét fogadta be
az anyaföld közel hozta egymáshoz az ellenfeleket és megáldotta őket
hangjuk is kibukkan eltörölt feliratként
nagyon fiatalok mind s a sétányok kavicsai is nedvesek akár az arcok
az égen lépések nyomát látod meg hirtelen
az isten az ahogy az égbolt csermelyén lépeget át csillagról csillagra
nyakából a kulcs a mélybe hull
a lélek tiszta most akár egy kolostor a nyírfák közt
a tekintetek az avarban kutatnak mint a vadállatok forrást keresve
felébrednek a fákban alvó hegedűk
a csigolyákat olvasóként forgatja a hold
a sasok úgy keringenek akár egy diszkoszvető
s a tavasz felszívódik a vérbe
de egyszer csak megszólalnak a havasi kürtök
karámba gyűjtik téli hópelyhekként mind a juhokat
a fenyőfák a szél guzsalyán fonnak
s odúkban húzódik meg a napfény
brassó tükörfalú hegyi város
mellkasod feltártad a levegőlándzsáknak
az évszakok csermelycsokrokat hoznak neked
a csend olyan akár egy cseresznye most száraival feléd nyújtózkodik
egész nyáron át kínáltál boldog pihenést és illatokat hűvösséget
hegycsúcsaid bronzszínét is kölcsön adtad ott viselem bőrömön
s lángoló tekintetemnek voltál hálófülkéje
brassó hangpihentető árnyas függőágy
égi bálban úszó selyembe burkolt hajó

A vers szerzőjéről
Ilarie Voronca (1903-1946)

Román avantgárd költő és esszéista. A román avantgárd két fontos folyóiratának, a 75 H.P.-nek és az Integralnak a szerkesztője.

A fordítóról
Balázs Imre József (1976)

Költő, irodalomtörténész, műfordító, a Korunk főszerkesztő-helyettese, a BBTE oktatója. Legutóbbi fordításkötete: Max Blecher: Áttetsző test (Lector, 2018)