Jorge Luis Borges: Egyetlen tükör

A Skót-felföldön láttalak először
ezerhétszáznegyvenhárom nyarán.
Aztán Hannibál seregében együtt
fontoltuk meg Plótinosz tanait.
Te voltál, aki lázas kisfia
miatt a Titanicról lemaradt,
és az is, aki odaért időben.
Holdon madár, Kínában japán lettél.
Láttalak dőlni csurom azték vérben,
a jaguárt is láttam – arca arcod –,
s neved viselte egy orchidea.
De te láttál-e? Vagy csak most, ahogy
kitapogatom a genfi szobát?
Egyetlen tükör van, és nincs valóság.