(A halálom utáni...)
A halálom utáni
reggelen
elüldögélünk a kávézókban
de én nem
leszek ott
nem leszek
(A hold elsötétült szentestén...)
A hold elsötétült szentestén
angyalok vacsoráztak citromokat
kivilágított templomokban
egy kék szőnyeg volt
csillagokkal televetve
fejünk felett
limonádé és háborús hírek
versenyeztek figyelmünkért
és a leheletünk melegebb volt
a hegyvonulatoknál.
(Tudom a virágokról hogy a gyász kísérői...)
Tudom a virágokról hogy a gyász kísérői
mérgeznek és mételyeznek
megemésztik a magukra maradt sziklafalakat
Tudom a virágokról hogy erősebben ragyognak
a napnál
fogyatkozásuk hírül adja
az idők végezetét
Mégis szeretem a virágokat az árulásukért
törékeny testük
képzeletem sugárútjait szegélyezi
Nélkülük
a lelkem
jeltelen sír lenne.
(Virágok végződnek fagyott mintákban...)
Virágok végződnek fagyott mintákban
mesterséges kertek borítják
a padlókat
éjfél körül ébredünk
erős fényekkel keressük
a legapróbb cserjéket
a réteken
Egy patak kétségbeesetten tart
az óceán felé
(Két hold...)
Két hold
és két nap kelt
azon a reggelen
Nem adok nevet egy olyan virágnak
ami sohasem hal meg.
*
A versek eredeti megjelenési helye: The Spring Flowers Own & Manifestations of the Voyage, The Post-Apollo Press, California, 1990.