Amelyen egy irtózatos lúdra emlékeztető óriás felhő
egy csuka arcával és állkapcsával csap le egy másik felhőre – egy ijedt aranyhalra.

A neten találtam a festményt, tévesen ezzel a címmel: Esti kankalinok egy vázában –
egy szétzúzott narancs égbolt fekete felhőkkel két hegytető fölött. Kizárt, hogy
helyes legyen a cím, mindazonáltal nekem tetszik.

Ahogy az aranyhal rémülten tátog a levegőben a csuka-lúdra.

A hal, melyet hamarosan megölnek,
és a ragadozó madár elhelyezése furcsán kellemes,
mikor összepárosítjuk a rosszul elhelyezett címmel: Esti kankalinok egy vázában.

Mit jelent egyáltalán az, hogy “esti kankalin”?
Miért van az, hogy 2023-ban azoknak a dolgoknak
van a legtöbb értelme, amiknek nincsen?

Miért érzem magam ilyen keserűnek és dühösnek
egy hal formájú felhő miatt?

Meg fogják enni. Ez része a halak létezése lényegének. Buta, gúvadt szemű, csuka-ludak rágcsálnivalója.

Az emberek is képesek ilyesmire. Összetévesztenek egy ragadozó madarat egy vázányi esti kankalinnal.

Sőt, képzelj el egy várost, ahol az emberek az
utcára vonulnak, tapsolni, énekelni, ünnepelni azokat, amik megölik őket. És hogy könyörögnek a folytatásért,
hogy senki – egyetlen gyermek se – maradjon soha hátra.

*

A szerző a 2023-as PesText Fesztivál vendége lesz.