Sam Taylor: Pokoli dal

Életem közepén bolyongtam,
mikor a tornyokba szálltak a gépek,
életem kellős közepén bolyongtam,
amikor a megrengő üvegistenségek

összerogytak, amikor az egy helyben álló
fiatalasszonyt bomba röpítette égbe –
sötét erdőtől és leopárdoktól távol,
életem kellős közepén bolyongtam éppen –

amikor az éjjelnappali boltban
a kasszás vissza több aprót adott,
életünk kellős közepén bolyongtam,
mikor a hatalmas kamionokra rakodott

szárnyak mellettem húztak el,
az üvegpalota folyosóin bolyongtam,
és próbáltam kijutni, menekülni kell,
keringtem körbe-körbe, és titokban

zöld nyelveken sírtam, nem tudtam én magam se, a –
sötét erdőtől, oroszlántól távol –
kezemben Fritos, oldalas, jeges tea,
és ereimben áramló webszájtok.

Szirénazúgás, lógó vezetékek,
a rohanó tömeg űzött és elszánt,
mint én. Mégsem tudtam, a széken
ülve várjam-e csak életem fakulását,

amíg fejem fölött a szomorúság
arany zuhanyrózsái a tűzoltó készülékek,
és az összes folyosó összes oldalán
vérvörösen villognak a vészfények,

avagy csak rohanjak netán
lépcsősorról lépcsősorra, csókoljak-e
női térdet és férfi homlokot kábán, talán
a rimánkodó és dallamos segélykiáltásoktól betépve,

egyik életből a másikba lépve be
és rögtön továbbrugaszkodva onnan.
Igen, mikor rátaláltam az életemre,
én épp a torony közepén bolyongtam.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: Song: Infernal, in: Nude Descending an Empire, University of Pittsburgh Press, 8.