Rainer Maria Rilke: Orfeusz ürügyén, II/4
Ez az az állat, ami nincsen.
De az efféle tudás mellékes,
nem fogható ahhoz a széphez,
mi bárkit föl kell, hogy derítsen,
hisz épp hiánya látványából árad,
s így mindig tág teret kapott.
Megformálta őt a puszta csodálat,
a nemlétbe táguló állatot.
Ki pont azzal telt el, hogy
abrakot se kap, csak lehetőséget –
így áttételes állati erőt:
homlokán az egyetlen szarv kinőtt.
Egy szűz, miközben tükre elött piszmog,
megrohanja e kép, s az ismeretlen élet.
A vers eredeti címe: Die Sonette an Orpheus
Ez is érdekelheti
Rainer Maria Rilke: (Isten csak azelőtt beszél...)
Az osztrák költő versét Bödecs László fordításában közöljük.