Pankhuri Sinha: Vudu

A hatalmi harcokba beleőrülő világban
A természetfeletti erőnek különleges aurája van!
Karizmája! Varázsereje!
Maga a varázslat a kulcsszó
Csodaszó!
A lehetetlen lehetségessé tételének metaforája!
A varázslat vonzereje ősi! Civilizációk sóvárogtak utána!
Mind megteremtették a hősöket, akik repülni vagy reptetni tudnak! És nem holmi tornádóban!
Valaki, aki varázserővel bír, lehetne a problémamegoldó, a kulcskészítő,
a békeközvetítő, a legfőbb védelmező!
De a varázslat újabban showműsor, szórakozás vagy a hatodik érzékkel szembeni tapintat!
Mondd, te hiszel benne? A varázslat erejében?
Gyógyítani, ölni tud! Van jó és rossz varázslat!
Sötét varázslat, fekete varázslat! Hallottál már róla? A vuduról?
Nem úgy, ahogy a nyugati számokban zengnek róla,
egy szeretőjét hipnotizáló Jeannie-ről, aki egy kacsintással mindent megold!
Pontosan arról a szerzett biztosságról beszélek, amire mind vágyunk!
Minden kultúra alkotott efféle teremtményeket! Az indiai folklór
Bájos hölgyei ma is elkápráztatnak minket a mesékben,
A pári, az apszara, a Gandharva Kanya, a kígyónő, a sellő,
A női démon és az istennő,
Mindnek varázsereje volt! Az emberek még mindig imádkoznak az istenekhez,
hogy csodás erőkre tehessenek szert!
Hogy megérinthessék az istenit, részük legyen az örökkévalóból, az időtlenből, a kortalanból
Varázsolni, továbbra is varázsolni vágyunk, ahelyett, hogy szemtanúi lennénk a látványnak
Egyelőre minden rendben, de ma is
Oly könnyen kiáltunk még
Boszorkányt, csak tessék!
Közben a tantrikusok a halotti máglyáknál
Szellemi energiákon tapodva meditálnak! Vérben fürdőzve, Csontokat imádva, ó, egek!
Az alvó óriás felébresztésének története végtelen!
Csak vonz, egyre vonz!