Miljenko Jergović: A hazatérő

És akkor közhírre tette az ellenség, hogy bemenni bárki bemehet a városba, kijutni azonban nem fog senki.

 Erre ő, aki a világ másik végében élt és jó ideje eszébe sem jutott a háború, rég nem követte már a tévében sem a hazai híreket, hirtelen visszaemlékezett az apjára.

És vett egy vonatjegyet a szülővárosába. 

Tudta, hogy az apja az idősek otthonában éldegél, a második feleségétől nem született gyereke, az asszony a háború előtt meghalt, mire ő pénzzé tette minden vagyonát.

Nem leveleztek, nem telefonáltak.

Ha véletlenül találkoznak az utcán, föl sem ismerik egymást.

Olyan idegenek, amilyen idegen csak az apa meg a fia lehet egymás számára.

És erre most ő fölszáll a vonatra és végigrobog a fél világon, visszatér lassan kimúló szülővárosába, melyet az ellenség keze fojtogat; tudja, hogy vele fog halni.

Csakhogy egyszeriben kedve támadt látni az apját, akivel tizennyolc éves kora óta nem találkozott.

Nélküle, az apja nélkül minden üres, hiszen a családjából már senki más nem él, mintha egy szakadék volna a múlt, amelybe ő is bele fog zuhanni.

Majd az apja elmeséli neki, hogy milyen volt korábban. És ő ismét talajt fog, és könnyebb lesz minden. Hogy aztán mi legyen, azt majd csak kigondolja.

Az idősek otthonában azt mondják neki, hogy az apja demens. Semmit sem tud már. Önmagát sem ismeri föl.

Belép a szobájába.

Kimondja a saját nevét.

Az apja csupán egy apró fej a dagadt tollpárnába süppedve, épp csak hogy meg nem fullad benne. Megremeg a szája, könny csorran a szeméből.

Hallgat, egy szót sem szól.

Emlékszik rám!, gondolja a fiú.

Anyám, édesanyám!, ennyit nyög ki az apja.

Mint aki vereséget szenvedett, föláll az apja ágya széléről, odahagyja hideg, visszeres lábfejét és távozik. Menekül!

Anyám, édesanyám!, ordítja utána az apja.

Nem emlékszik arra, hogy amikor egészen kisfiú volt, így játszottak ők ketten. Az anyja már nem élt, és azzal vigasztalódtak, hogy ő az anya az apja számára.

Ez majd csak másnap merül fel emlékezete mélyéből, és a gránáteső ellenére elmegy az otthonba. A véres, üres utcákon át.

És ő mégis szalad, nem félti az életét, mert rájött, hogy az apja emlékszik rá.

Mikor odaért, szóltak, hogy a bácsi reggel meghalt.

És hogy az édesanyját szólongatta.

*

A készülő regény eredeti címe: Rat.