Mart van der Hiele: Alzheimer-óda

Még mindig látom apámat, ahogy abba a fatörzsbe kapaszkodik.

Talán mert azt hitte, hogy a felesége áll ott:
barna kabát és nedves, barna bőrcsizmák.           

Néha végigsimított a konyhában lógó kötényén.
Vagy kezében kötőkosárral jelent meg.

De ez valahogy más volt – a tiszta mezőn
keresett támaszt, hogy talpon maradhasson.

Előbújt a nap. Apa körülnézett
és elengedte őt. Hazamegyünk, mondta.

*

A vers eredeti címe: Alzheimer-ode