Lidija Dujić versei

Konvergencia

Egyszóval, én Péter vagyok.  

Kakasszó nélkül is megtagadom apostoli szolgálatomat
amikor szláv nyelvű hamis barátokat halásztunk
hálókkal beborítva a magasban redőző  fiatalabb hegyhátakat;
metsző síkföldi széllel  csőrünkben
raktuk át a szunnyadó tavakat császárságok határain,
hol titkolt gyermekeink gyűjtögettek narráció-kövületeket
 - mielőtt még felfedezett minket a földrész
amelyet majd benépesítünk lármás hallgatásokkal. 

Jézus a visszapillantó tükörben

sajátjai által megfeszítve
két rabló között
digitális korban
– kihívó a ringben
aki egyik sarokból a másikba ugrik
elkerülve így az ellenkező oldalról a közvetlen (össze)csapást,

leginkább tartalékjátékos az üvegháttérben
gyűjtögeti a rózsafüzér labdácskáit 
földi maradványok hálóiba.

                                                                                                                                                                                     *

A versek eredeti címei: Konvergencija, Isus na retrovizoru