Epigrammák a Görög Antológiából

Antipatrosz

A maradi költők ellen

Félre ti, ócska szavak, „kacagány”, „faszövétnek”, „aranytincs”,
     félre finom költők, félre szagos, lila köd!
Félre, akik csillámport szórtok a verssorotokra,
     félre, ha árad a víz, félre, ha bűzlik a bor!
Arkhilokhoszt ünneplem, a hősi homéroszi hangzást:
     vesszen a felvizezett vers meg a túl szirupos!

Kerealiosz

A szónok

Hogyha kimondasz négy-öt szép szót Attika nyelvén,
     nem tesz szónokká, és okosabb se leszel.
Hogyha ilyen „szózat szökken ki fogad keritésén”,
     senki Homérosznak nem nevez, elhiheted.
Jó, ha a mondat okos, ha a szókincsed nem elaggott,
     és ha beszélsz, ezt-azt érteni vél, aki hall.  

Leónidász

A lantos

Lanton játszott Szímülosz és belehalt a közönség,
     egy túlélő volt: Órigenész, a süket.

Antisztiosz

A szép táncos

Nézd, Euménész sarja, a még gyermek Kleodémosz
     mennyire elragadó táncos a többi között!
Lám, foltos sutabőr-köntöst húzott, s az aranyló
     fürtjét rázza, fején ott a babérkoszorú.
Théba királya, növeszd naggyá, s ha az ünneped eljön,
     majd a fiútánckar karvezetője legyen!  

*

A szövegek eredeti megjelenési helye: The Greek Anthology, Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts – London, 1993. I–IV. kötet. Loeb Classical Library.