Viktoriánusok – durva ecsetvonásokkal (Elizabeth Macneal: Babák városa)
Fotó: Geopen
Viktoriánusok – durva ecsetvonásokkal (Elizabeth Macneal: Babák városa)

Elizabeth Macnealt a Preraffaelita Kör ihlette első regénye megírására. A Babák városa a művészi mozgalom és a viktoriánus kor megidézésére tesz kísérletet – inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Nem tudunk elszakadni a viktoriánus kortól – az évről-évre megjelenő számos regény, film és sorozat legalábbis erre enged következtetni. A fókusz általában mindig egy jellegzetes eseményre vagy időszakra esik, így ezek a művek sűrűn választják helyszínül London ködös, atmoszférikus urbánus tájképét, és kísérlik meg a Dorian Gray-féle századvégi dekadens életmód hű rekreációját, vagy egy-egy személy, társadalmi csoport vagy mozgalom bemutatását. Elizabeth Macneal regénye, a Babák városa ez utóbbira példa: a byatti hagyományt követve megalkotja saját, fikciós művészeit, akiket aztán beilleszt a kor történelmébe, a figyelmet ezáltal a Preraffaelita Testvériségre irányítva.

A regény során Iris Whittle életét követjük nyomon, aki szegény babakészítő boltoslányból modellé, a későbbiekben pedig festővé válik. Macneal Elizabeth Siddal életéből inspirálódott főhősnője karakterének megalkotásában, aki maga is preraffaelita modell és művész volt. Iris figuráján keresztül az írónő olyan témákra reflektál, mint a nőiség, szexualitás és szabadság, mindezt ibseni utóérzéssel baba-szimbolikába bújtatva. Siddal, bár feltűnik a regényben, elenyésző szerepet játszik; a színpadot inkább Macneal önmegvalósításért küzdő szereplői foglalják el, akik a társadalmi mobilitás véghezvitelének lehetőségét mindannyian valamilyen művészi forma űzésében látják.

Ahogy azt a Künstlerroman-aspektus is mutatja, a Babák városa nem értelmezhető egyszerű történelmi regényként, sokkal inkább több zsáner ötvözete viktoriánus köntösben (az említettek mellett még a thriller és nevelődési regény műfaja is megjelenik a műben). Már csak azért is problémás a történelmi megnevezés, mert az írónő által megfestett Anglia kevéssé érződik korhűnek, ez pedig lerombolja a történelmi regény műfaji konvencióit. A regény természeténél fogva megkívánja a gender-olvasatot, azonban némiképp kudarcot vall e téren is, a nőiséghez kapcsolódó kérdéseket ugyanis olyan modern szellemiséggel járja körbe, ami az 1850-es években teljesen elképzelhetetlen. Hasonló témában alkotó szerzők, mint Sarah Waters (A szobalány) vagy Sarah Perry (Az essexi kígyó), bizonyították, hogy a viktoriánusok megközelítése lehetséges modern vonások alkalmazásával, ez a Babák városában mégis elidegenítő hatást vált ki. A probléma talán abban is rejlik, hogy az írónő mintha magát a viktoriánusokat sem ismerné eléggé; a gyakran előforduló (főleg a preraffaelitákhoz kapcsolódó) pontatlanságok rendkívül kínossá tehetnek egy-egy jelenetet azon olvasók számára, akik tájékozottak a kor történelmében és művészetében. Hasonlóképpen szemet szúrhatnak a korabeli életet illusztrálni vágyó részletek, Macneal ugyanis túlzásba viszi ezek használatát, így a jártasságra való törekvés csak még inkább eltávolítja és elidegeníti az olvasót a kortól, melyben mindent be kell mutatni neki. A Preraffaelita Testvériség megformálása végig felszínes marad; Macneal nem használja ki a női szemszöget, hogy átírja a populáris kultúrában elhíresült preraffaelita kliséket.

A könyv negatívumai közé tartozik a fordítás is, Babits Péter ugyanis láthatóan nem túl ismerős a korszakban: a bonnet szót egyszerű „kalap” helyett általánosan „főkötőnek” (44) fordítja, az uralkodó Viktória hol királyné, hol királynő, a fallen woman kifejezést pedig „megesett nőre (178) magyarítja, aminél a bukott nő elnevezés (ami a Viktória-korabeli magyar sajtónyelvben is bevett fordulat volt) pontosabb lenne; a „megesni” ige magában foglalja a szexuális aktust és a teherbe esést, amik nem minden esetben fedik le a bukott nők bonyolult társadalmi pozícióját. A szöveg gördülékenységét ráadásul olyan zavarba ejtő mondatok is megakasztják, mint „[Iris] [b]etolja az ételt a pofazacskójába” (64), amik akaratlanul is komikus jelleget kölcsönöznek egy-egy komoly jelenetnek.

Bár a Babák városa nem közelíti meg azt a szépirodalmi szintet, amire sejtésem szerint aspirál, nem véletlen, hogy a megjelenését követően már több bestseller-listára felkerült, huszonkilenc nyelvre fordították le, és a filmes jogai is elkeltek. A regény ugyanis izgalmas; egy gyorsan olvasható, könnyen fogyasztható délutáni olvasmány, amelynek világsikere pont a kudarcában: az egyszerűségében rejlik.

 

Elizabeth Macneal: Babák városa. Fordította Babits Péter. Budapest, Geopen, 2019.

A kritika szerzőjéről
Kiss György (1995)

A Debreceni Egyetem anglisztika mesterszakos hallgatója.