A dán Peter Høeg neve sokak számára ismerős lehet Smilla kisasszony hóra vágyik című világhírű regénye kapcsán. Idén ugyanakkor huszonöt év után újabb Høeg-regénnyel gazdagodhatnak a magyar olvasók, ugyanis Soós Anita fordításában, Megmenthetők? címmel megjelent a szerző 1993-as sikerkönyve, a De måske egnede, mely ismét a gyermeklét, az autoritás és a tudomány egymást érintő témaköreit vizsgálja, ezúttal részben saját szemén keresztül.

A kötet hangulatára már az első kézbevételkor következtethetünk: a borító vörös hátterével és sötét alakjaival a poklot idézi. Megmenthetők? – tesszük fel a kérdést, még mielőtt az első sorokat elolvashatnánk. Csillapítható az évekig tartó bántalmazásból fakadó traumák okozta fájdalom? Hiába próbálok kibújni a válasz alól, a szöveg tárgyilagossága örökre eszembe véste az intézményesített kegyetlenség visszafordíthatatlan következményeit.

A hetvenes évek Dániájának legbarátságtalanabb helyszínein a főszereplő, a nevén a szerzővel osztozó Peter Høeg kalauzolja végig az olvasót. Peter barátaival, Katarinával és Augusttal együtt néz szembe a felnőttek ellentmondást nem tűrő érzéketlenségével. Mindhárman Biehl jó nevű magániskolájába járnak, amely rendíthetetlen szabálykövetéséről és kiemelkedő eredményeiről ismert. Egy integrálási kísérletben a hátrányos helyzetű Peter megismeri a feltétel nélküli szeretetet és a gondoskodni akarást, azonban az oktatási rendszer, a testi fenyítés és a felügyelet nélkül zsarnokoskodó tanárok túlkapásai merész és kockázatos döntések sorozatába hajszolják a boldog gyermekkortól megfosztott diákokat.

Milyen fájdalom tombolhat abban a békétlen gyermekben, aki éjjelente az iskola konyhájába lopózik, hogy a tűzhelyre tapadva egy kevés gázt szívhasson? Torokszorító jeleneteken keresztül ismerjük meg a bántalmazottak életét meghatározó traumák hátterét, és bár minden sors kicsit másképp keserű, annyi bizonyos, hogy a felnőttek eredetileg jó szándékú despotizmusa elől menekülő gyerekek mindent megtesznek a szabadságért – még akkor is, ha az iskola téglafalain túl egy ismeretlen, de ugyanannyira rideg és kegyetlen világ fogadja őket.

Az elbeszélő Peter hol a gyermekkori, hol a felnőtt hangján szólal meg, ezzel mintegy összezavarva az idő megszokott rendjét – de a regény épp ezt a megszokottságot kérdőjelezi meg, mikor a figyelmet az időt rendszerező, ember alkotta konstrukciókra irányítja: órákra, percekre, másodpercekre. Szünetekre. A szünet nem csupán arra a rövid, semmilyen megkönnyebbülést nem jelentő időtartamra vonatkozik, amikor két óra között Peter végre felállhat az iskolapadból. Egy szünet a regényben maga a tekintély és a félelem. Rövid várakozás az újabb megpróbáltatás, az újabb tragédia előtt. A szünetekben Peter a részletekre összpontosít, ami többnyire kibővíti a szereplők élettörténetét, és magyarázatot kínál a cselekedeteikre.

A cél a nagy terv megvalósítása, a felzárkóztatás, a menthetetlennek hitt gyerekek integrálása a hagyományos osztályokba, de a módszer csak mélyebbre taszítja a segítségre szorulókat. A sorozatos bántalmazások során tanúi lehetünk az idő relatív megélésének. Abban a pillanatban, amikor olyan közel kerülünk a száguldó vonathoz, hogy már a könyv lapjain keresztül is érezni a menetszél langyosságát, az idő egyszerre lelassul, a két lélegzetvétel közti tér megnyúlik, a két pont közé hirtelen ezer másik tömörül, de a vonat csak száguld, és egy újabb mozdulattal olyan megállíthatatlanul közel kerülünk hozzá, hogy minket is magával sodor. Peter érzékletesen mutatja be ezeket a pillanatokat – mivel többségükben személyesen is része volt.

A Megmenthetők végtelenül izgalmas regény – ha eltekintünk a borzalmak okozta szorongás permanens érzésétől. Nem csak a felnőtté válásról és az útkeresésről szól: a felnőttek integrációs tervein túl egy összeesküvés is megszületik. Peter, Katarina és August detektíveket megszégyenítő hatékonysággal állítják össze az őket irányításuk alatt tartó felnőttek pszichológiai profilját, tapintanak rá az egyének és a rendszer gyenge pontjaira, és minden rendelkezésükre álló eszközt bevetve készítenek elő egy kutatást, egy szöktetést és egy szembesítést. Peter felnőttként is folytatja mindezt: az idő megértése és megérintése az egész életét meghatározza. Részben ez a válaszkeresés tematizálja a gyermekkori emlékek részletes felidézését, az elbeszélői nézőpontok állandó váltakozását.

A felnőtt Peter nem hangsúlyozza saját áldozati szerepét, nem forral bosszút, bár történetével szeretne a bántalmazói elé állni. Sokkal fontosabb saját családjához fűződő viszonya: Katarina és August helyét a nő és a gyerek veszik át. Peter a gyermeknevelésen keresztül reflektál saját sorsának alakulására. Az önmagának feltett kérdések tulajdonképpen gondviselői válaszára várnak, de ennek híján a gyerekkel való kapcsolatából következtet a sajátjaira.

A főszereplő és a szerző névegyezése evidens módon veti fel az önéletrajzi narratíva lehetőségét, Høeg azonban saját bevallása szerint nem önéletrajzot írt. Bár furfangosan önmaga után nevezi el a főszereplőt, és magával egykorúnak is írja le, a regény mégiscsak regény, azaz fikció. Nem vonatkozik azonban ugyanez a társadalom- és korrajzára: a leírtak sokban tükrözik a hetvenes évek Dániájának hangulatát, és Høeg fiatalkorának pedagógiai szemléletváltását is: a könyvben titokzatosan kísérletnek nevezett projekt ennek az új módszernek a bevezetésére emlékeztet.

A Megmenthetők? slow burner három részben: szövegébe merülve megszűnik a mérhető keretek közé szorított idő. Peter a Bovaryné Emmájához hasonlóan próbál szabadulni környezete fojtogató falai közül, minden regényes fordulat hátterében ott derengenek azonban az életét meghatározó sérülések, amelyeket a többévnyi bántalmazás és instabilitás okozott. Ahogy a borító intenzív vörös és fekete színei is sejtetik, az olvasó ebben a nyomasztó, kiúttalan világban néhány pillanatra maga is a pokolban érezheti magát, ám ez a pokoljárás a traumából való kilépés záloga: a könyv megjelenésének harmincadik évfordulójához közeledve így még mindig aktuális kérdéseket feszeget hatalomról, erkölcsről, barátságról és törődésről.

Peter Høeg: Megmenthetők? Fordította Soós Anita. Budapest, Typotex, 2022. 272 oldal, 3500 forint