Január közepén már lehet olyan összegző, nagyzoló és lakonikus kijelentéseket használni, hogy mely megjelenések tették a legnagyobb hatást az olvasóra az előző esztendőben. Ezért is mondhatom, hogy Pavol Rankov friss kötete, a Túl a térképen a tavalyi év egyik meghatározó olvasmányélménye volt számomra. A magyar olvasóközönség legutóbb az EU-díjas Szeptember elsején (vagy máskor) című regény kapcsán találkozhatott a szlovák íróval. Amellett, hogy a Szeptember… a barátság etikai dimenzióját, illetve a csúsztatás és illékonyság dichotómiáját – vagyis a név, az identitás és a nemzeti hovatartozás jelentésvektorainak folyamatos, historikus és politikai átrendeződését – tette prózájának jellemzőjévé, kalandos történelmi regényként is olvasódott. Tükröt tartva önmagunknak, amelyben – a huszadik század kelet-európai emberének krónikájában – szembesülhettünk hazugságainkkal és gyengeségeinkkel. Jelen kötet két egyetemista fiatal, Marek és Natália szerelmi kapcsolatát, a város–vidék oppozícióját, de sokkal inkább a valós és a textuális világ leképezhetőségének kérdéskörét, illetve a narratív igazságkritériumok relevanciáját állítja középpontba. A regényt ismét a Kalligram Kiadó jegyzi, a műfordítás pedig újra Vályi Horváth Erikának köszönhető, aki Rankov első magyarul megjelent művét, a Testközelbent is fordította. 

Bár Rankov Borges mágikus könyvtára és az Internet című esszéje nem tűnik közeli kapcsolódási pontnak a Túl a térképen szövegvilágához, mégis idéznék egy mondatot belőle, mert szerintem a friss regénynek is poétikai alapköve: „Ha... és máris a fikció területén találtuk magunkat.” Olvasatomban a tárgyalt szöveg nem más, mint ennek a ha szócskának a könyvterjedelmű, narratív adaptálása.

A történet Marek elbeszélésével, a gyermekkori trauma szövegemlékével kezdődik, melyben Marek rokonait, Ivan bácsit és Eva nénit a házukkal együtt felgyújtják a dühös skalkai lakosok. A gyermek, aki egyben az elbeszélő is, megmenekül. Innen indul a Túl a térképenben a fikciós és a faktuális események kálváriája. Amikor Natália megkérdezi, mi igaz szerelme elbeszéléséből, a fiú a következő választ adja: „Minden” (38). Ugyanakkor Marek nem tudja ellenőrizni az események valóságértékét a traumatikus élmény hatására fellépő emlékezetvesztés miatt, így ez az írott történet áll az emlékei helyett, amit elmondása szerint az orvosi kezelés alatt vetett papírra. „Nem voltam képes senkivel sem kommunikálni, egyáltalán nem beszéltem, így az orvos adott papírt, hogy írjak le mindent, amit akkor gondoltam” (39). A két fiatal, frissen végzett bölcsész, akik mindketten megírandó események és szereplők tárházaként tekintenek környezetükre, mindenben azt a Rankov-féle ha szócskát keresik, így a ha szócskával történő fantáziálásra bármi és minden potenciális jelölt. A regény éppen ezért szerkezetileg a két szereplő narrációján kívül Marek és Natália elbeszélésötleteit is magába építi.

A narratíva fő vonulata Zálesná Poruban játszódik, ahová Marek nyári vakációra érkezik Natália családjához. Marek elbeszéléseihez az itt megélt élmények, találkozások szolgáltatják a nyersanyagot. Az utazás során a fiú arról mesél Natáliának, hogy anyagnak érzi magát ebben a felállásban: „Egészen különös érzés, hogy bemutatsz a családodnak... Te vagy az alany, én a tárgy. A te tárgyad” (77). A lány pedig így válaszol: „Anyag leszel a történetemhez...” (77). Ugyanakkor a család, a narratív események szereplőiként fordítva, éppen Marek hatalmi pozíciójának lesz kiszolgáltatva azáltal, hogy novella- és elbeszélés-kezdeményeihez a lány otthoni környezete szolgáltatja a matériát. A Túl a térképen szövegvilágába ékelt, a szereplőknek tulajdonított irodalmi alkotások az előző történetsík fikciós mechanikájára figyelmeztetnek. A város és a falu oppozíciója úgy íródik ebbe a jelentéshorizontba, hogy a Marek által önéletrajzinak nevezett fiatalkori történetben Skalka hollétéről a fiú semmilyen információt nem talál az internetes térképen: „...ez aztán már totális fejlövés, mert ez a porfészek be se volt rajzolva a térképre...” (9). Ahogyan az aprócska falu nem található a valós világot jelölő koordinátarendszeren belül, úgy az alkotott történetek elemei sem találhatóak meg benne. Azon túl vannak.

A Túl a térképen fő poétikai játéka a valóság- és igazságkritériumok elbizonytalanítása, a jelentésmezők átkódolása, másképpen: a történet igazságelemeinek permanens kimozdítása. Ezt a szövegmechanikát eredményezi a narrátorok váltakoztatása, bizonyos események más szemszögből történő ábrázolása, Marek és Natália narrativizálási kényszere és a Doppelgänger-motívumok. A fiatal férfi elbeszélőnek például létezik egy unokatestvére, Jonaš, aki kiköpött mása Mareknek. Jonaš amellett, hogy a regény elején meggyilkolt pár gyermeke, hegedűművész, és terrorista cselekmények csodálója. A regény zárlata tükörként funkcionál: akárcsak a gyermekkori traumát taglaló szöveg esetén, itt is egy gyújtogatással szembesül az olvasó. A Túl a térképen így formailag is megidézi a hasonmás képzetét. A szöveg remek befejezését nem lőném le, annyit azonban elárulok: az utolsó oldalakon a romantika klasszikus énhasadásos Doppelgänger-történetei (Hoffman, Poe, Stevenson) is felidéződnek, hogy ezzel még nagyobb zavart okozzanak a beszélő személyiségét illetően. Ezenfelül a szlovák szerző nemcsak a tükrözés eszközével él, hanem az odáig felállított olvasói jelentésadást is felperzseli. Rankov írói praxisához hűen, a végtelenségig csavarja a történetben rejlő elbizonytalanító elemeket. „...csak ki kell gondolni, hol és mikor, ki, kivel és így tovább, and so on and so on” (253).

Számos kétely merülhet fel az olvasóban, miután befejezte a regényt. Vajon akkor mi történhetett Marekkal gyermekkorában Skalkán? Ivan bácsit és Eva nénit valóban meggyilkolták? Milyen események zajlottak Natália családjánál a nyaralás során? A megannyi megválaszolatlan kérdés mellett csupán egyet állíthatok biztosan: az önmagát végül minden ponton megkérdőjelező, elbizonytalanító Túl a térképen Pavol Rankov egyik legjobb alkotása, és az előző év kiemelkedő olvasmánya.

Pavol Rankov: Túl a térképen. Fordította Vályi Horváth Erika. Budapest, Kalligram, 2020.