2022. március 22-én elhunyt Szkárosi Endre italianista, József Attila- és Kassák Lajos-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár. Szkárosi Endrével a 2010-es években ismerkedtem meg az ELTE BTK olasz tanszékén. Rengeteg szakmai és emberi segítséget köszönhetek neki az elmúlt tíz évben. Költészetről és fordításról tartott órái számos fontos emléket hagytak bennem, s neki köszönhetem azt is, hogy érdeklődésem a kortárs olasz versek felé fordult.

Szkárosi Endre 1952. május 28-án született Budapesten. Már fiatalon is igen széles körű érdeklődés, intellektuális tájékozódás jellemezte. 1977-ben végzett az ELTE magyar-olasz szakán. Kezdetben régi magyar és olasz reneszánsz irodalommal foglalkozott, pl. Castiglione, Tasso, Balassi és Zrínyi műveivel. Ő fordította magyarra Cesare Vasoli A humanizmus és a reneszánsz esztétikája című könyvét.

De ekkor már az irodalom modern tendenciái is érdekelték; az avantgárd technikák, beszédmódok mindig erősen foglalkoztatták, így a futurizmus és a dadaizmus is. A modern és kortárs olasz lírával a ’80-as években ismerkedett meg részletesebben. Ugyanebben az időszakban tett tanulmányutat Olaszországban, ahol személyesen is találkozott az akkori olasz líra fontos képviselőivel; törekedett a költői közeg, a tágabb kortárs szcéna feltérképezésére. 1978 és ’83 között a Mozgó Világ olvasó-szerkesztőjeként majd rovatvezetőjeként dolgozott. Fontosnak tartotta azon szerzők köztudatba emelését, akik rendelkeznek magyar kötődéssel, de más nyelveken írnak. Így ismerkedett meg és kötött barátságot Tomaso Kemennyel.

Mindig is jellemezte őt a művész és az irodalomtörténész kettőssége, s a két pálya folyamatosan segítette egymást. Alkotói, költői érdeklődése a kezdetektől kísérleti, avantgárd volt, s erről a szenvedélyről tanúskodik egész életműve. Első verseskötete 1981-ben jelent meg Ismeretlen monológok címmel. Hangköltészeti és performatív érdeklődése mindig is erőteljes volt; 2013-ban jelent meg Verboterror – Performanszköltemények című kötete (Arany Imrével közösen), és 2020-ban az Égzsák – Szkár Channel – Régi és új hangköltemények című, amely CD-mellékletet is tartalmaz. 2018-ban, 66. születésnapjának alkalmából jelent meg Véletlenül nem jártam itt című kötete, amely tartalmaz válogatást az addigi életműből, de új verseket is.

Szkárosi Endre igen aktív szereplője, résztvevője volt a magyar irodalmi közegnek. 2018 és 2021 között a Szépírók Társaságának elnöke volt. Figyelemmel kísérte az újabb kísérleti tendenciákat, így a hungarofuturista mozgalmat, de a performatív művészet iránti erős szimpátiája a Slam Poetry világába is elvezette, s a slammer közeg alkotóival barátságot ápolt, maga is részt vett előadóként bajnokságon. Mindebből látható, hogy tájékozódását szinte lehetetlen ezen rövid keretek között összefoglalni, s mind olasz, mind magyar tárgyú munkássága szerteágazó és élénk volt. Szkárosi Endre 2009-ben az olasz doktori program vezetője lett az ELTE BTK-n, s italianista irodalmárként szerkesztője, válogatója volt az Online barokk 20. századi olasz költészeti antológiának Sallay Gézával, de részt vett a versek fordításában is. A kötet megkerülhetetlen azoknak, akik a Secondo Novecento (a huszadik század második fele) olasz költészetével foglalkoznak itthon, mert az antológia nemcsak remek fordításokat tartalmaz, de igen fontos és jó tájékozódási pont.

Szkárosi Endre a magyarországi olasz irodalmi-kulturális életnek is igen aktív szereplője volt, számos olasz tárgyú magyar eseményen vett részt, s beszélgetett olasz írókkal, pl. Giorgio Vastával és Daniele Benatival.

Közben szerkesztője volt az Olaszissimo kulturális blognak, s a doktori program keretében az olasz versek fordítása terén számos ismeretet adott át, de az olasz irodalom szakértőjeként is izgalmas órákat tartott a modern olasz költészetről.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Szkárosi Endre elnökként részt vett a doktori védésemen két héttel ezelőtt, s most szinte lehetetlen belegondolnom abba, hogy már nem beszélhetünk. Olaszos egyetemista éveim során mindig számíthattam rá, bármikor kereshettem, s közvetlen, emberi, kedves hangját most is hallom a fülemben; szinte érthetetlen, hogy már nem hívhatom fel.  

Nemrég beszéltünk arról, hogy elkezdjük a válogatást egy olasz kortárs versantológiához, s nagyon nagy kár, hogy ezt a munkát már nem végezhetjük el együtt, hogy nem találkozhatunk többé; ez a tudat egyszerűen felfoghatatlan. Szkárosi Endre két hónap múlva töltötte volna be 70. életévét.