Maeterlinck 1889-ben indult el írói pályáján költeményeivel. Drámaírói tevékenységét szintén ebben az évben – amikor még csupán a 27. életévét töltötte be – kezdte meg első színházi művének megalkotásával, mely a Maleine hercegnő címet viseli (La Princesse Maleine). A kiadás körülményei igencsak érdekesnek és szokatlannak mondhatók. Az író maga nyomtatta ki, s kötötte díszkötésbe művét mindösszesen néhány tíz példányban.[1] Ezeket aztán elküldte a kor legnagyobb tekintélyének örvendő kritikusainak – többek között Octave Mirbeau-nak – hogy majd csak akkor kerüljön kiadásra első műve, ha már rendelkezik némi ígéretes ajánlással, kritikával. Mirbeau pedig beváltotta a hozzá fűzött reményt, s hosszú oldalakon keresztül ecsetelte a dráma nagyszerűségét a Le Figaro[2] című francia lapban.

Maeterlinck William Shakespeare-t tekintette példaképének, s a shakespeare-i drámák jellemzőit építette be műveibe.[3] Ennek sikerességét Mirbeau is igazolta kritikájában, sőt egyenesen az angol drámaíró fölé helyezte Maeterlincket. A kritikus szavainak hatására óriási példányszámban került nyomtatásra, majd eladásra első drámája. A sikert siker követte többi színpadi művét tekintve is. Sorra jelentek meg drámái. A vakok (Les Aveugles)[4] rögtön a Maleine hercegnő elkészültét követő évben jelent meg. Egészen pontosan abban az évben, melyben Mirbeau bemutatta Maeterlinck személyét az irodalmi világ előtt, 1890-ben. „Legjellemzőbb, s talán legidőtállóbb műve a Les Aveugles” – áll a Világirodalmi lexikonban.[5] A dráma tizenkettő vak ember sötétségben rekedt látszólagos nyugalmát, s ebben rejlő tragédiáját meséli el. A vakok nem tudják, hogy hol vannak, mikor vannak, nem ismerik igazán sem egymást, sem önmagukat. Vezetőjük – a pap – nem jön értük. Minden egyre ismeretlenebbé válik körülöttük, sem az illatok, sem a hangok nem szolgáltatnak biztonságot. Minden bizonytalan, látszólagos: a hely, az idő, saját maguk, a létezés.

Magyar nyelven 1902-ben Dr. Marquis Géza, majd 1999-ben Lackfi János fordításában jelent meg a dráma. Az előbbi A vakok,[6] az utóbbi pedig a névelő nélküli Vakok[7] címet viseli. Mindkét fordítás szöveghű, csupán néhány eltérés található közöttük. Ilyen például a szöveg nyelvezete, mely jól mutatja a közel száz éves különbséget. Míg Marquis szövege már inkább régies, addig Lackfi fordítása mai nyelvezetű, játékosabb, költőibb, így könnyebben, gördülékenyebben olvasható. Továbbá a szereplők nevei Marquis szövegében szerencsésebben szerepelnek, ugyanis tartalmazzák az adott személy nemét, épp úgy, ahogyan a francia megnevezések teszik. Végezetül az eredeti szöveg magázó stílusát Lackfi tartotta meg, az 1902-es fordítás tegező formában készült el.

Másfelől ha a fordítások a dráma 1892-ben megjelent kiadásával kerülnek összehasonlításra, megfigyelhetők eltérések a francia és magyar szövegek között. Mindkét magyar fordításból több párbeszédrészlet is hiányzik, s ezen mondatok hiánya ugyanúgy jelen van Marquis és Lackfi szövegében is. Továbbá szereplők lehetséges azonossága vagy átváltozása sem nyilvánul meg egyik magyar szövegben sem olyan módon, mint a dráma harmadik kiadásában.

Az én fordításom ezen újdonságokat igyekszik megmutatni az olvasó számára, miközben Lackfi János egyes megoldásait – például a magázódó forma megtartása vagy a mai nyelvezet – és Marquis Géza néhány választását – például a névelő megtartása vagy a szereplők minél konkrétabb meghatározása – egyesíti egy új szövegben.

*

Jegyzetek:

[1] Hegedüs Géza 1994. Világirodalmi arcképcsarnok I. Trezor Kiadó. Budapest.

[2] Mirbeau, Octave (1890): Maurice Maeterlinck, In Le Figaro, 1890. augusztus 24.

[3] Szerb Antal 1941. A világirodalom története III. kötet. Révai. Budapest.

[4] Maeterlinck, Maurice (1892): Les Aveugles. Paul Lacomblez Éditeur, Brüsszel.

[5] Király István – Szerdahelyi István 1982. Világirodalmi lexikon VII. kötet Lanf-Marg. Akadémia Kiadó. Budapest.

[6] Maeterlinck, Maurice (1902): A vakok, ford. Dr. Marquis Géza. Lampel Róbert (Wondianer F. és fiai), Budapest.

[7] Maeterlinck, Maurice (1999): Vakok, ford. Lackfi János. Széphalom Könyvműhely, Budapest.