„Láttam az emberi viselkedés szélsőségeit, találkoztam beteges alakokkal. Volt, […] aki hét embert ölt meg; egy férfi a saját feleségére támadt rá; és volt egy robbantási kísérlet a Jangce egyik hídján. Ezeket mind felhasználtam az írásaimban. Rendőrként alkalmam volt behatóan megismerni az emberi természetet.”   – idézi fel irodalmi körökben tipikusnak a legkevésbé sem mondható múltját egy interjúban a kortárs kínai prózairodalom sokat méltatott tehetsége, A Yi. A műveit bemutató írások többnyire nem is mulasztják el megjegyezni, hogy a szerző, mielőtt harminckét évesen hivatásszerűen is írással kezdett volna foglalkozni, nyolc éven át szolgált rendőrként. Ám A Yi esetében ez az életrajzi mozzanat nem csupán figyelemfelkeltő érdekesség: egyik leghíresebb, angolul A Perfect Crime (ford.: Anna Holmwood) címmel megjelent regénye egy bizarr gyilkosság története, de sok más írásában is központi szerep jut valamilyen bűncselekménynek, témái jellemzően komorak. S bár köztudottan apolitikus író, a rendőri pályafutása során a kínai jogrend és államműködés visszásságairól szerzett tapasztalatai is visszaköszönnek műveiben.

Mindemellett azonban A Yi elsősorban a kínai falu krónikása: egy Jiangxi tartománybeli kis faluban született 1976-ban, mindössze néhány évvel azelőtt, hogy a reform és nyitás politikájának következményeként erőre kapó kínai gazdaság tömegesen kezdte volna faluról a városokba vonzani az embereket. A Yi saját elmondása szerint gyerekkorában még dolgozott a földeken, ültetett rizst, de a falujukból elsőként éppen az ő családjuk költözött be a közeli megyeszékhelyre. „Akkor még senki sem gondolta volna, hogy a falu végül teljesen kiürül” – mesél a kínai vidék teljes átalakulásáról egy másik interjúban. „Az ember ma két esetben megy vissza a falujába: ha valakit temetnek, vagy ha őt magát temetik.” S úgy véli, a falvak pusztulásával párhuzamosan elveszett a falusi ember őszinte egyszerűsége is. Minthogy meggyőződése szerint az irodalom mindig is az adott kor társadalmának tart tükröt, hősei többnyire a XXI. századi kínai vidék tipikus figurái.

S hogy kik is ezek a figurák, megtudhatjuk, ha elolvassuk A Yi itt közölt novelláját, az Átkot. Láthatjuk a kínai csoda hátsó udvarát, a kis falut, ahová a messzi gyárakban dolgozó fiatalok csak évente egyszer, holdújévkor látogatnak vissza; ahová kivonul ugyan a rendőrség, de hogy mi a rend, azt korrupt megyei hivatalnokok döntik el; ahol a haldokló férj utolsó szavaival az egyéni érdekérvényesítés fortélyaira tanítja a feleségét; és ahol egy tyúk eltűnése halálos átkot von maga után. A falu kisszerű mindennapjaiból két fiatalember élesen ellentétes története rajzolódik ki. Az egyikük, Guohua nyugati luxusautóval érkezik vissza a faluba, ami nem is csoda: Dongguanban, a hirtelen gazdasági fejlődés egyik kirakatvárosában csinálta meg a szerencséjét, bár gyorsan kiderül, hogy nem törvényesen. Néhol bohózatba illő története az egész falu szeme láttára zajlik, gazdagsága és gyönyörű barátnője azonnal népszerűvé és rokonszenvessé teszi a falusiak körében. Ezzel szemben a másik főhős, Guofeng szinte végig rejtve marad az olvasó szeme elől, csak néhány töredékes, morzsánként elszórt visszaemlékezésben tűnik föl. Maguk a novella szereplői sem tudnak róla semmit, a saját anyja még azt is hiába próbálja kideríteni, hogy Guofeng Kína melyik tartományában dolgozik éppen. A magányos, sötét, kallódó alak érzékletes szimbóluma a jószerével láthatatlan vidéki munkásság tízmillióinak, akik számára a falu már semmiféle megtartó erővel nem bír, de a városokban sem lelték meg az új, boldogabb életet. Bár a novella címe kínaiul Yang falu átka, a történet végére kiderül, hogy Guofeng más átkot is cipel. Ez a másik átok, s vele együtt a novella egyetlen valódi bűnténye azonban titokban marad. Mi pedig csak találgathatunk, hogy ki az igazi tettes.