Az angol romantika egyik fontos alakja, Mary Shelley 1818-ban, 21 évesen írt Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című gótikus regényének figurája csaknem egy évszázadon át pusztán a fikció világában létezett, szinte önálló műfajt létrehozva a horrortörténetek és filmek területén. Mígnem 1914-ben a Spanyolországban divatossá vált eugenika iránt érdeklődő, rendkívül művelt, a nők felsőbbrendűségét hirdető, a pozitív eugenikában hívő Aurora Rodríguez Carballeira (1879-1955) vérbeli Frankensteinné nem válik, és meg nem szüli teremtményét, Hidegart Rodríguez Carballeirát. Ezt megelőzően is próbálkozott már: húga őrá hagyja a leányanyaként világra hozott fiát, Pepito Arriolát, akiből az akkor 16 éves Aurora csodagyereket próbált nevelni, de mielőtt művét befejezhette volna, az anyja elszakítja tőle a fiút. Aurora ezután készül rá módszeresen, hogy megalkossa a tökéletes embert, ezért tudatosan választ nemző apát gyermekének. Kísérlete már-már tökéletesen sikerül, Hidegartból igazi csodagyerek lesz, 18 éves korára végzett jogász, Spanyolország első női ügyvédje, harcos feminista, szexológiai könyvek szerzője, szocialista, később anarchista nézeteket valló extrém republikánus. Anyjával megalakítja a Világliga a Szexuális Reformért spanyol szekcióját. Amikor azonban H. G. Wells sugallatára el akar szakadni teremtőjétől, Aurora 1933. június 9-én álmában agyonlövi teremtményét, mert mint mondja, joga volt megsemmisíteni, „ahogy egy szobrász lerombolja a neki nem tetsző vázlatot, hogy elölről kezdhesse az alkotást.”[1] Huszonhat év börtönre ítélik, melynek nagyrészét a ciempozuelosi elmegyógyintézetben tölti le. A 20. század Frankensteinje 1956-ben hal meg rákban, tömegsírba temetik Ciempozuelosban.

A 2021-ben elhunyt spanyol írónő, Almudena Grandes (akire halálakor itt emlékeztünk) egy 1989-ben, Ciempozuelosban talált kéziratban ismeri meg Aurora alakját, az ő figurájára építi a 2020-ban megjelent Frankenstein anyja című, általa „valós tényekre épülő fikciós regénynek” nevezett történelmi művét. Újabb csaknem száz év telt el tehát, mire a modern Frankenstein/Prométheusz alakja egy irodalmi mű központi karaktere lesz. A cselekmény döntő része az ötvenes években játszódik Spanyolországban, ahová Svájcból visszatér a fiatal pszichiáter, Germán Velázquez. A Jézus Szíve rend apácái által vezetett, Madrid melletti Ciempozuelos női elmegyógyintézetben helyezkedik el, hogy elkezdje a skizofrén betegek kezelését a Spanyolországban ismeretlen és részben elutasított klórpromazinnal.  Itt találkozik újra az intézet – és hazája – leghíresebb gyerekgyilkosával, Aurora Rodríguez Carballeirával, akire tizenhárom évesen csodálattal tekintett. Ugyanitt ismeri meg María Castejón segédápolónőt, Aurora ápolóját és tanítványát, aki iránt hamarosan forró érzelmeket kezd táplálni.  És személyesen megismeri a kor híres-hírhedt pszichiátereit is, Juan José López Ibort és Antonio Vallejo Nájerát, a rasszista, negatív eugenika fő propagálóit, „a nemzeti-katolicizmusként ismert ideológiai bázis két nagy oszlopának képviselőit”.[2] López Ibor, aki mellesleg az Opus Deinek, a titkos, diktatórikus, katolikus szervezetnek a tagja, elektrosokkal és lobotómiával próbálja gyógyítani a homoszexuálisokat és a vörösöket, ahogy teszi a regény fiktív szereplőjével, Germán pszichiáter barátjával, a homoszexuális Eduardo Méndezszel is. Pályatársa, mellesleg a Nemzeti Hadsereg ezredese, pedig azt javasolja, hogy börtönözzenek be vagy lőjenek agyon minden marxistát, gyerekeiket pedig vegyék el és adják oda nemzeti gondolkodású nevelőszülőknek.

A cselekmény nem követ szigorú kronológiát, változnak az idősíkok, a helyszínek, s ez rendkívüli dinamizmust kölcsönöz a cselekménynek. A fenti három szereplő, én-elbeszélő villanásszerű visszaemlékezései oda-vissza röpítenek térben és időben, felvázolva a polgárháború hömpölygő, tragikus eseményeit, az egymásnak feszülő ideológiák feloldhatatlanságát, ami megágyaz a Franco-diktatúra kiépítésének. Az író a kor több emblematikus személyiségét saját nevén szerepelteti, tetteik, karakterük megegyezik a valósággal.  Ilyen valós szereplő Aurora Rodríguez Carballeira is. Az olvasó megismerheti a modern Frankenstein valós, történelmileg hiteles alakját, és végigkövetheti eszelős elszántsága útvesztőjét, rögeszmés küzdelmét, hogy megteremtse az emberiséget megmentő, tökéletes embert. Neki nem a francóista rendszerrel van baja, hanem az emberrel – a nem tökéletes emberrel. Az ő figurája az események tényleges és szimbolikus mozgatórúgója: Germánt és Maríát az Aurorához fűződő kapcsolatukon keresztül láttatja a szerző. Ezt erősíti meg a regény alcíme is: Aurora Rodríguez Carballeira agóniája és halála a nemzeti-katolikus Spanyolország felvirágzása idején. Ciempozuelos, Madrid, 1954-1956.

Germán Velázquez előtt világosan kirajzolódik, hogy az intézet mikrokozmosza a kinti világnak, a diktatúrának a tökéletes tükörképe – erre utal az alcím –, egy olyan megalázott országé, ahol a törvények arra szolgálnak, hogy elfedjék a gyilkos valóságot, az elnyomást, a megfélemlítést, az emberi kicsinyességet és kegyetlenséget, a megalkuvást, az álszentséget. A regény cselekményének történelmi hátterét a polgárháború után kialakult és tartósan berendezkedett francóista diktatúra nyújtja.

A három főszereplő – Aurora, Germán és María – lázadó a maga nemében.  Aurora nem nyugszik bele a kudarcába, s az intézetben is rendre gyártja a rongybábukat, hogy azokba majd életet leheljen. Aztán lerombolja őket, és Germán segítségével akar új élő teremtményt világra hozni. Germán a kurzus-pszichiáterekkel szemben bebizonyítja a klórpromazin gyógyító hatását. María lázadni mer a huszadik század derekának diszkriminatív, álszent, feudális nőfelfogása ellen. Germán és María erkölcsi győzelmet aratnak ugyan, de koruk társadalma kiveti őket magából: Germán visszamegy Svájcba, María pedig az életét mentve – Germán segítségével – elmenekül az országból. A keretes történet Germán Spanyolországba történő visszatérésével kezdődik, és újabb távozásával végződik. Az író – amolyan levezetésként – a regény végén felvillantja az Aurorát túlélő, egymástól örökre elválasztott két szereplő életét 1979-ben.

Almudena Grandes a függelékben pontos „stáblistát” ad az olvasó kezébe: a 124 szereplőből 17 figurát valós személyekről mintázott, megőrizve a nevüket is.

A regény címét olvasva felmerül az olvasóban, tulajdonképpen ki is Frankenstein? A regényben egyértelműen a Mary Shelley-figura, vagyis a teremtő élő alteregója, azaz Aurora Rodríguez Carballeira. A cím azonban azt sejteti, hogy Aurora Frankenstein anyja, tehát a teremtmény maga Frankenstein. Már a regény fordításakor felmerült bennem ez a kérdés, írni akartam a szerzőnek, de kiderült, hogy halálos beteg, pár hónap múlva meg is halt. Marad hát a feltételezés: Grandes regényével megidézi Frankenstein kettős alakját, a teremtőét és a teremtményét. A cím ugyanis a két figurát összemosó köztudatot[3] és a sztori számtalan feldolgozását látszik követni, amely szerint Frankenstein maga a teremtmény – noha ez esetben nem szörny, mint Mary Shelleyé –, azaz Hidegart Rodríguez Carballeira. 

*

Jegyzetek:

[1] Almudena Grandes: La madre de Frankenstein. Barcelona, Tusquets, 2020.

[2] I.m., 329.

[3] Kuczka Péter utószava Mary Shelley: Frankenstein című regényéhez (Fordította Göncz Árpád, Móra Kiadó, Kozmosz Könyvek, 1977).