Titokzatos baráti körök, dohos egyetemi épületek, vastag kötött pulóverek és egy váratlan gyilkosság

 – így lehetne a legrövidebben összefoglalni a dark academia műfaj esszenciáját. A közösségimédia-trendként indult mozgalom mára nemcsak, hogy belefolyt az irodalomba is, de gyakorlatilag önálló műfajjá nőtte ki magát, és töretlen, sőt egyre növekvő népszerűségnek örvend.

A közösségi média szerepe mára meghatározóvá vált a könyvkiadásban, és nincs ez másképp a dark academia esetében sem. A műfaj története 2015 körül kezdődött a Tumblrön, ahol posztok sorából kialakult egy új internetes trend, a dark academia. A fényképes posztokra egyfajta melankolikus hangulat jellemző, a sárgás-barnás árnyalatok dominálnak, és a képeken könyvkupacok, írógépek, kézzel írt levelek, kávéscsészék, füstölgő cigaretták és gótikus épületek szerepelnek. Ennek nyomán alakult ki az úgynevezett „dark academia esztétika” hangulata, képi világa és szubkultúrája. A „dark academia esztétika” 

középpontjában egy olyan fantáziavilág áll, ahol többnyire egy neves egyetem bölcsészkarának vagyunk hallgatói és életünk minden pillanatát átjárja az irodalom és a filozófia.

Természetesen öltözködésünk is ezt tükrözi: tweed zakó könyökvédővel, vastag pulóver, rakott szoknya, nyakkendő, kötött sál és bőrkesztyű.

A külsőségek mellett a dark academia elemi része az intellektualizmus és a tudásvágy, így nem csoda, hogy a trend alakulása magával hozta a dark academia-kánon összeírását, melyek első sorban olyan klasszikusokat tartalmaztak, mint Dosztojevszkij, Shakespeare, Oscar Wilde és Bram Stoker, de feltűntek mellettük kortárs szerzők és művek is, kiváltképp az amerikai Donna Tartt 1992-es regénye, a The Secret History (magyarul: A titkos történet, 1996, Európa). Ezen könyvek nem csak hogy beleillenek ebbe az intellektuális trendbe (hiszen milyen ember az, aki bölcsészkarról álmodozik és nem olvasta a Bűn és bűnhődést!), de a szöveg szintjén is magukban hordozzák annak jegyeit. Akár a történet helyszínén, általános hangulatán, vagy az ábrázolt témákon keresztül, de ezek a regények beleillenek abba az imázsba, amit a dark academia-trend követői teremtettek és teremteni akarnak maguk körül.

A felsorolt könyvek közül Tartt regénye az, melyet a műfaj origójaként szokás megnevezni, habár maga Tartt a könyv megírásakor nyilván nem ismerhette a dark academia fogalmát. A magával ragadó történet azonban beleillik a közösségimédia-trend hangulatába. A hat főszereplő klasszika-filológia tanulmányokat folytat a fiktív Hampden College-ban (melynek valós alapja a Bennington College, ahol Tartt 1986-ban, Brett Easton Ellisszel egy évfolyamban végzett), többnyire gazdag családból származnak, elegáns ruhákban járnak, és valamelyikük biztosan rágyújt minden jelenetben. Az összes órájukat egyetlen (!) tanár, a titokzatos Julian Morrow tartja, az órákon pedig a legnagyobb természetességgel beszélgetnek ókori görög szövegekről, eszmékről és filozófiákról. Azonban 

egyvalami nem hagyja őket nyugodni: egy saját bacchanália vágya,

vagyis hogy átélhessék azt a megfoghatatlan, leírhatatlan eksztázist, amiről a görögök beszélnek. Ám természetesen mindez nem sülhet el jól, és ahogy azt a narrátor, Richard az azóta híressé vált első mondatban bevallja, a társaság egyik tagja gyilkosság áldozata lesz: „A hegyekben olvadt a hó, és mi csak Bunny halála után több héttel értettük meg, milyen súlyos a helyzetünk”. (11)

A Covid-járvány alatt a dark academia új löketet kapott a közösségi médián, méghozzá TikTokon. A videómegosztó platformon folytatódott a Tumblrön elkezdett trend, azzal a különbséggel, hogy egyszerű fényképek helyett immár videókollázsokban teljesedett ki a dark academia esztétika. A trend vizuális része mellett a dark academia irodalmi oldalának is fellendülést hozott a TikTokon elért népszerűség. Ahogy M. L. Rio, a Mintha gonoszok volnánk (If We Were Villains, 2017 [2022]) szerzője új, Graveyard Shift (Éjszakai műszak) című könyvében írja:

„a Covid elején a képernyőket megunva mindenki elhatározta, hogy végre elolvassa azokat a könyveket, amiket már régóta halogat, és a lelkes fiatal diákok, akiknek nem volt lehetősége elmenni vagy visszamenni az iskolába, az irodalmon keresztül akarták helyettesíteni ezeket az élményeket”

(118, saját fordítás). Maga Rio is ennek a fellendülésnek köszönheti népszerűségét: a Mintha gonoszok volnánk eredetileg 2017-ben jelent meg, majd a Covid alatt TikTokon felkapottá vált, és mára húsz országban, tizennyolc nyelven adták ki.

A dark academia mint irodalmi műfaj azonban nem a semmiből, és nem is csak a közösségi médiából született meg. Előzménye többek közt a campus novel és az academic novel (azaz campus-regény vagy egyetemregény) műfaja, mely az oktatók és hallgatók életével foglalkozott, de felfedezhető a krimi és thriller behatása és a gótikus irodalom erőteljes jelenléte is. Miután a 2010-es évek második felében kialakult a dark academia fogalma, megformálódtak a jellemzői és egyre nagyobb követőtábora lett, a zsáner korpusza gyorsan bővült, immár tudatosabban felhasználva a közösségimédia-trend jellemzőit. Ha Tartt regényét jelöljük meg a zsáner kezdeteként, M. L. Rio 2017-es művét pedig a műfajtörténet következő állomásaként, akkor a boomot és a tiktokos népszerűség csúcsát a 2020-as évtized elejének könyvei jelentették. Furcsamód Rio könyve 2017-ben nem futott be igazán (magyar fordításban csak 2022-ben jelent meg), olyannyira, hogy az írónő inkább a tudományos munkában látta saját jövőjét (angol irodalomból PhD fokozatot is szerzett). Viszont mikor a dark academia felkapottá vált a TikTokon, mind Rio és Tartt nagy nyertese lett a helyzetnek: a tiktokos népszerűség miatt hirtelen megnőtt az igény az ilyen jellegű könyvekre, ők ketten pedig már jelen voltak a piacon, hogy a keresletet kiszolgálják, míg más írók csak akkor láttak munkához.

2019 környéken felgyorsultak az események és gyors egymásutánban jelentek meg dark academia tematikájú könyvek, mint például A kilencedik ház (Leigh Bardugo, 2019, [2021]), Az Atlas-hatos (Olivie Blake, 2020, [2024]) és a Bábel, ​avagy az erőszak szükségszerűsége (R. F. Kuang, 2022, [2023]).

A fent említett szerzők, Riót és Tartt-ot is beleértve, mind amerikaiak, ám nem kellett sokat várni a műfaj nemzetközi elterjedésére sem: a népszerű kanadai író, Mona Awad Nyuszika (2019) és a brit-ciprusi Alex Michaelides A tanítványok című regénye (2021, [2024]) is a dark academia művek sorát gyarapítja. A lefordított regények népszerűségének nyomában 2024-ben megjelent Diana Hunt magyar írónő Prédák háza című dark academia regénye, melynek folytatása, a Ragadozók háza 2025 áprilisában jelent meg.[1]

Felmerülhet a kérdés, hogy mégis mikortól mondhatjuk, – ha egyáltalán mondhatjuk – hogy a dark academia önálló műfaj. Egyesek értelmezésében a dark academia nem több, mint egy nagyobb hagyományú műfaj (például a thriller vagy az egyetemregény) szubzsánere. De sokan, köztük én is azon a véleményen vannak, hogy a dark academia megállja a helyét önálló műfajként is. Habár tetten érhető más műfajok behatása, ezek a regények mégis olyan egyedi atmoszférát teremtenek meg, és olyan kérdésekkel foglalkoznak, ami kiemeli őket a többi regény sorából.

Véleményem szerint a dark academia mint irodalmi műfaj abban egyedi, ahogyan megjeleníti az egyetemi hallgatók félelmeit és szorongásait, és a karakterek pszichés állapotát fókuszba helyezve fogalmaz meg kritikát az egyetemi élettel és környezettel kapcsolatban. Megmutatja, milyen egy rangos egyetemen anyagi hátránnyal indulni, milyen, mikor egy hallgató szégyelli, hogy társaival ellentétben tanulás mellett dolgozni kényszerül; milyen érzés, ha egyeseknek a diploma megszerzése feltétlen szükség, miközben mások a családjuk anyagi helyzete miatt nem aggódnak azon, mikor és hogyan fejezik be tanulmányaikat. Láthatjuk, milyen az, ha a stressztől alkoholhoz és/vagy drogokhoz nyúlnak a karakterek. Megjelennek a tanár-diák viszonnyal kapcsolatos kérdések, és a dark academia regények jól illusztrálják, hogy mind a tanár túlságos befolyása, beavatkozása, mind pedig az intézményi apátia, a be nem avatkozás is mekkora károkat tud okozni. 

A gótikus irodalomhoz hasonlóan, annak elemeit felhasználva és újraírva, egyfajta „befelé fordulás” figyelhető meg: a karakterek pszichéje kerül a középpontba,

azon keresztül érthetjük meg, pontosan milyen folyamatok is vezethettek a szereplők által elkövetett (és elszenvedett) erőszakhoz.

Fontos elkülöníteni, hogy a dark academia mint közösségimédia-jelenség és a dark academia mint irodalmi műfaj, habár sok ponton hasonlít, mégis van köztük egy nagyon lényegi különbség. A közösségi médián a dark academia valóban közösségként működik, és mint olyan, kifejezetten befogadó és elfogadó: a pozitív dolgokra fókuszál, fő motivációja a tanulás szeretete, a hasonló beállítottságú emberek keresése és a közös érdeklődési kör közös élvezete. Az dark academia-irodalom ugyanakkor sokkal inkább megjeleníti az egyetemi közeg árnyoldalát, kritikát fogalmaz meg a kialakult rendszerrel szemben, beszél a hallgatókat érintő problémákról.

Összességében a dark academia új is, meg nem is. Az irodalomban mindig is jelen voltak az ehhez hasonló témák, de az utóbbi tíz évben kirajzolódott egy új irányzat, körvonalazódott egy új műfaj. A dark academia internetes népszerűsége pedig továbbra is felszálló ágban van: nem kétséges, hogy korpusza újabb és újabb könyvekkel fog bővülni, melyeket tweedzakós, vastag pulóveres olvasók tömege vár majd a világ minden táján.

*

Jelen tanulmány a Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-24-1 kódszámú egyetemi kutatói ösztöndíj programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

*

Jegyzet:

[1] A sikereket látva nem csak Hunt, de Bardugo és Blake is folytatták dark academia sorozataikat: Bardugo 2023-ban adta ki A kilencedik ház második részét Tűzön-vízen át címmel (magyar nyelven: 2024), Blake trilógiáját pedig a The Atlas Paradox (2022) és a The Atlas Complex (2024) teszik teljessé, melyeket magyar fordításban egyelőre nem jelentettek meg.