„Életem vége, hírnevem kezdete” – hangzik Stuart Mária nagy erejű szavainak elterjedt magyar fordítása. A szavaké, melyeket a királynő évekkel halála előtt hímeztetett egy brokátmunkába franciául, s amelyek valós jelentése: „vég(zet)emben a kezdetem”. Az olasz és a világirodalom, a dantisztika és a tágabb értelemben vett irodalomtörténet, a költészet és a társművészetek, az olvasó- és egyéb közönség egy ilyen vég- és egyben kezdőpont előtt hajt fejet idén. Mai tudásunk szerint hétszáz esztendeje, 1321. szeptember 14-én hunyt el az itáliai irodalom és a mai olasz nyelv, valamint az egyetemes filozófiatörténet egyik legnagyobb alakja, Dante Alighieri. 2021 ezért szerte a világban Dante-emlékév. Olaszország kapcsolódó eseményeit szemlézzük most röviden – az országéit, mely áttételesen az egységét köszönheti a firenzei óriásnak.

Hét évszázad elteltével, ha tudományosan nem is, a kollektív emlékezet szintjén azért bátran beszélhetünk örökkévalóságról. Öröm látni, milyen élénken pezseg Dante kultusza és öröksége akár a kortárs irodalomban, a társművészetekben és a tudomány különböző területein, s az olvasók körében is sokadvirágzását éli a számos újraértelmezésnek, feldolgozásnak és a modern korra történő alkalmazásoknak köszönhetően, beleértve akár a különböző formákban bevetett digitális technikát is.

A latin helyett a néphez annak saját nyelvén forduló költőt bármely mai olasz város és falu bármely lakója magáénak érezheti. Mégis vannak városok, melyekhez különösen kötődik. Első helyre kívánkozik természetesen az ő szeretve gyűlölt Firenzéje: a város, amelyben született, élt és alkotott első harminchét évében, egészen a száműzetéséig és távollétében kihirdetett halálos ítéletéig, melyeket követően soha többé nem tért vissza. Ravennát is méltán említik „Dante városaként” – számkivetettsége utolsó állomásaként itt érte a halál háromévi tartózkodás után. A köztes helyszínek közül Verona emelkedik ki, ahol öt évig vendégeskedett – de megfordult Rómában, Arezzóban, Pisában, Padovában, Bolognában, Forlìban vagy épp Velencében is, a teljesség igénye nélkül. Utóbbi kitétel terjedelmi okokból sajnos a most következő listára is érvényes – pedig Nápolytól Genováig, Salernótól Triesztig, Cosenzától Pordenonéig számos felolvasás és előadás, kiállítás és koncert gazdagította a programot –, önkényesen a Dante személyes érintettségét leginkább magán hordozó három városra összpontosítunk elsősorban.

Illetve néhány kiemelt dátumra. A pontos évforduló közeledtével országszerte szaporodnak az események, emellett március 25. volt az emlékév első kulcsdátuma, mely 2019 óta a hivatalos Dante-nap Olaszországban. A dantista hagyomány szerint 1300-ban e napon indult a Színjáték utazójának pokoljárása, ennek megfelelően a Dante-év Dante-napján Roberto Benigni szavalta el a Paradicsom XXV. énekét a római Quirinalén, a köztársasági elnök jelenlétében, a RAI közvetítésében; egyedül Rómában hét helyszínen – köztük az Angyalvárban és a Pantheonban – zajlottak (online és személyes) Lectura Dantisok; aznap zárult több ötnapos programsorozat is, mint például Lucilla Giagnoni színésznő közvetítéssorozata Novarából, melynek során első nőként adta elő a Commedia mind a száz énekét, vagy épp a Dante a világban (Dante nel mondo) című digitális irodalmi műsor, melyet az olasz külügyminisztérium és más prominens támogatók mellett négy kontinens tizenkét olasz kultúrintézete gondozott.

A másik kiemelkedő időpont természetesen folyó hó 14. napja – maga a 700. évforduló –, bár sem az olasz életérzés, sem a többi évszakot meghatározó fokozott járványfenyegetettség ismeretében nem meglepő, hogy nyáron is sorjáztak a művészeti és tudományos események. Az olasz kormány honlapjának kulturális aloldala méltán fogalmaz úgy, hogy az emlékév ünnepségsorozata „olyan találkozó, amelyre Olaszország felkészülten érkezett”. Mint arról a kultuszminisztérium weboldala beszámol: a külön e célra felállított bizottság mintegy száz kezdeményezést támogatott anyagilag, és négyszáznál is több eseményt pártfogolt. Az érintett kormányzati szervek oldalai egyöntetűen a három „Dante-várossal”, Firenzével, Veronával és Ravennával kialakított szoros együttműködést emelik ki – ez a mi fájó kompromisszumunkat is alátámasztja, mellyel válogatni kényszerülünk a helyszínek közül.

Firenzében – talán véletlen szám, talán nem – harmincöt intézmény állt össze bizottsággá, melyeket a városvezetés hangol össze. Az eltelt hétszáz év eltüntetése örömteli elgondolás: tetten érhető a szervezők törekvése, hogy közelebb hozzák Dantét napjaink emberéhez. Mindezt a módszerek – online közvetítések, digitális események – mellett a tematika is mutatja. Szeptember négy keddjén zajlik a beszédes E-State con Dante. Uno di Noi (E-nyár Dantéval. Egy közülünk) címet viselő rendezvénysorozat, mely 7-én a vizuális művészetek szemszögéből vizsgálta Dantét, 14-én a Pokol jazz-interpretációját mutatta be, 21-én a dantei helyszínek között kalauzolja a hallgatókat építészeti és teológiai háttérrel, 28-án pedig a Pokol szereplőiről, illetve zeneiségéről szóló előadásoknak ad otthont. A szülőváros is hatványozott figyelmet fordít Dante nőalakjainak egyébként országszerte sokféleképpen feldolgozott témájára. A Dante-napon a Google Meet alkalmazáson, online zajlott az a konferencia, mely a Dante életében és műveiben előforduló nőkön keresztül mutatja be „az Ottocento írónőinek hozzájárulását Dante mítoszának létrehozásához” – míg Le donne della Commedia (Nők az Isteni színjátékban) címmel séták egész sora zajlott márciustól júliusig a város Dantéhoz kötődő helyszínein, illetve külön a költő immár múzeumként működő szülőházában, a halhatatlan mű nőalakjainak vagy épp magának a szerzőnek öltözött idegenvezetőkkel, négy nyelven. Magyar vonatkozású eseményként a szeptember 22-én esedékes Capolavori danteschi di Franz Liszt (Liszt Ferenc Dante-ihletésű remekművei) című zongora- és orgonahangversenyt emelnénk ki.

Veronában az emlékév megszervezésére városi és regionális testületek, valamint a minisztérium támogatásával tizenhárom fős tudományos bizottság alakult, melybe számos területről delegálnak tagokat helyi, de városon, sőt, országon kívüli szervezetek – így egy berlini múzeum – is. Az események túlnyomórészt október első hetében záruló időszakos kiállítások – köztük a hely szellemét megidéző Tra Dante e Shakespeare. Il mito di Verona(Dante és Shakespeare között. Verona mítosza) – és ismétlődő séták, vezetések. Az In cammino con Dante a Verona (Úton Dantéval Veronában) gyakorlatilag egy egész várost lefedő tárlat, mely – a danteaverona.it honlap szavaival élve – „a dantei jelenlét és hagyomány színhelyein kanyarog”, s melynek okostérképe QR-kód segítségével digitálisan is elérhető a látogatók számára.

Ravennában nyugszanak a költő hamvai, a sírt egy ún. „Dante-zóna” veszi körül, beleértve a Quadrarco Braccioforte nevű kertet. Emellett Dante-múzeum, valamint könyvtárat és bazilikát magában foglaló ferences Dante-központ is működik a városban, míg az évente neves vendégelőadók részvételével megrendezett dantisztikai nyári egyetemnek 2007-ben e sorok írója is hallgatója volt. Dante halálának évfordulóját minden év szeptemberének második vasárnapján „Ravenna és Firenze találkozása pecsételi meg” – a vivadante.it beszámolója szerint – a Teatro delle Albe közreműködésével, mely az utóbbi években a Ravenna Festival Dante-műhely elnevezésű projektjében fejti ki kapcsolódó tevékenységét. A szervezőbizottságot itt is világi és egyházi intézményvezetők neve fémjelzi, ám a felsorolásban bankárt és kultúrpolitikust is találunk. Az idei kiemelt év programjait a honlap kategóriánként rendezi: 40 vezetés, 52 kiállítás, 72 előadás, valamint 112 kutató vagy ismeretterjesztő tevékenység közül választhat(ott) az idei látogató. E korokon és tereken átívelő színpompából hirtelenjében az In fuga dall’ingiusta pece (kb. Menekülés az igazságtalan szurok elől) című színdarabot ragadnánk ki, mely Dante perének dramatizált változata, s a ravennai ősbemutató után Firenzében és Veronában is láthatja a nagyérdemű.

Láthattuk tehát, hogy a központi támogatásból megrendezett események felsorolása is merő képtelenség – nem beszélve a kisebb társulatok, szűkebb irodalmi körök, kevésbé ismert művészek vagy tudósok által meghirdetett bizonyára milliónyi rendezvényről. Vagy épp a célzottan nemzetközi programokról. Dante alakjának megkerülhetetlenségét jól jelző magyar érdekeltségű esemény volt például március 21-én A Költészet Világnapja az EU Nemzeti Kulturális Intézetének (EUNIC) szervezésében, a római Dante Társaság elnökletével, melynek idei, nyolcadik kiadása az emlékév jegyében zajlott. Tizennégy ország egy-egy költőjét kérték fel egy-egy Dantéhoz kötődő vers megírására. Hazánkat Lackfi János képviselte, akivel ezt követően, olasz és magyar dantistákkal együtt a Római Magyar Akadémia szervezett online kerekasztal-beszélgetést az esemény és a halhatatlan firenzei kapcsán, akinek végét gyászoljuk, és kezdetét ünnepeljük 2021-ben.

*

Forrásaink, melyekből olvasóink is bátran tovább csemegézhetnek:

https://cultura.gov.it/dante2021

https://cultura.gov.it/evento/dante2021

A kormány honlapjának kulturális aloldalai

Olasz kultuszminisztérium

www.700dantefirenze.it (Firenze)

vivadante.it (Verona)

www.danteaverona.it (Ravenna)