Egy nemzetközi könyvfesztivál nemcsak az íróknak, kiadóknak, műfordítóknak, olvasóknak nagy kaland, hanem azoknak is, akik egy várost, egy régiót a könyves fesztiváljai alapján fedeznek fel. A PesText azonnal helyet követelt magának az irodalmifesztivál-piacon, és mára már nemzetközi rangot vívott ki. Az idén szeptember 22–25. között megrendezésre kerülő könyves karneválról a fesztivál igazgatójával, a Zentán született, Szegeden élő Kollár Árpád költővel beszélgettük.

1749: Hol van a helye a PestTextnek a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, a Margó és az Ünnepi Könyvhét viszonylatában? Milyen tanulságokat vontak le, amikor elindították a PesTextet?

Kollár Áprád: Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a PesTextet idén az A38 Hajó kiállítóterében rendezzük meg, szeptember 22. és 25. között, amit nemcsak a helyszínen, élőben, de online is lehet majd követni. A Dunára néző kiállítótér ablakai elhúzhatóak, így a járványra is figyelemmel lehetünk. A határzár miatt meghiúsuló programokat pedig előre felvett interjúkkal pótoljuk, amelyekben az eredeti tervben szereplő szerzők és moderátorok szerepelnek. Nagy tanulság ugyanis, hogy nem mindig tudjuk, az egyes fesztiváloknak hol lesz a helye térben és időben. Most, hogy sorra maradnak el, illetve mutálódnak ezek a rendezvények, az elsődleges kérdés, hogy hol lesz a programok helye. Világjárvány idején nem olyan egyszerű világirodalmi fesztivált szervezni. Van két kiváló nemzetközi fesztiválunk, mindkettőt a partnerüknek tekintjük, azaz nem konkurálunk velük, hanem kiegészítjük egymást. Persze, nekünk mást kell mutatnunk, amit már az induláskor is tisztán láttunk. A PesText lazább, mint a nagy könyvfesztiválok, és más olvasókat szólít meg. Az is szempont volt, hogy a magyar irodalom külföldi reprezentációját nemcsak külföldi jelenléttel lehet segíteni, hanem Magyarországról is, ebben a vonatkozásban a külföldön dolgozó műfordítóktól is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Arról nem beszélve, hogy mi megengedhetjük magunknak azt az úri huncutságot, hogy nemcsak az aktuális megjelenésekre, trendekre és a legnagyobb sztárokra figyelünk, hanem kockázatot vállalva inkább a régióra és a perifériákra koncentrálunk.

1749: Vannak-e olyan trendek a nemzetközi könyvfesztiválokon, amelyeket érdemes átültetni a magyar terepviszonyok közé? Azaz vannak-e olyan elemek, akár karneváli motívumok, amelyek feloldják a könyvfesztiválokra jellemző statikusságot?

KÁ: A karneváli jelleg közel áll a szívemhez. Tanulni nem szégyen, mi a magyar fesztiváloktól is sokat tanulunk. Szóval itthon is vannak jó példák, és persze külföldön is, tavaly például számos nemzetközi fesztiválszervezőt vendégül láttunk. Az biztos, hogy van igény a lazább, akár karneváli hangulatú eseményekre is. Mi sok vonatkozásban úgymond kétarcúak vagyunk, azaz szervezünk kőkemény irodalmi, szakmai programokat, műfordító műhelyeket, emellett húsbavágó szakmai beszélgetéseket is tartunk. Nálunk lehet a véleményeket ütköztetni, kialakulhatnak komoly szakmai, akár közéleti viták is, mi ennek csak örülünk.

1749: A fesztivál idei hívószava a reset volt. Sikerült újraindítani az életet?

KÁ: Tavaly a rendszerváltás évfordulója kapcsán a szabadság volt a fókuszban, és sok húsbavágó, vitaképes szöveget kaptunk. Minden évben kiadunk egy fanzine-t, ahová a fellépőink írnak a hívószó alapján egy szöveget. Idén a nyelvhez kapcsolódó identitás lett volna a fő témánk, amit felülírt a világjárvány, így lett a reset a kulcskifejezés.

1749: Amikor nemzetközi sztárok a vendégek, akkor a jelenlétüket évfordulók indokolják, vagy a magyarországi kiadójuk éves tervezése a fő szempont? Egyáltalán: mennyire nehéz egy ún. sztárírót elcsábítani? Olyan nehéz, mit elhozni a Rolling Stonest?

KÁ: Ez egy borzasztó jó játék: ha azt mondod, hívjam el a Rolling Stonest, én nekigyürkőzöm. nem ismerünk lehetetlent, Houellebecqet, vagy Rowlingot is meghívjuk, aztán vagy eljönnek, vagy nem. Mi újak vagyunk a piacon, de már kezdenek megismerni a könyvügynökök is. Jövőre Nobel-díjas igényeink vannak, de felvállaljuk a kortárs költészetet is, szóval nem dőlünk a kardunkba, ha éppen harminc ember van egy adott beszélgetésen.

1749: Erős drónos szpottal készültetek idén. Van egy külsős kreatív csapat, vagy mindent házon belül csináltok?

KÁ: Úgy tudunk jól dolgozni, ha megvan a csapat, és idén minden fronton nagyon jól teljesítettek a részben szabadúszó kollégák, akik főleg másodállásban dolgoznak nekünk. Nagyon jól tudunk közösen gondolkodni, ami nem is véletlen: a társaság alapvetően a FISZ-ből nőtte ki magát. Nem célunk vérprofi, jéghideg marketinget tolni, fontosnak tartjuk a személyesség meglétét. A drónos szpotra – amit Gerőcs Péter készített Szerényi Szabolccsal – nagyon büszkék vagyunk.

1749: Hogyan sikerül közös platformra hozni a Három hollót és a PIM-et? A partnerek megértették a fesztivál üzenetét?

KÁ: Az egyik legfontosabb értékünk, hogy sokfélék vagyunk. Akármilyen legyen is a kultúrpolitikai közeg, a közhangulat, a szakma különféle platformjainak egymáshoz való viszonya, mi akkor is úgy gondoljuk: ez a közösség egy nyitott fórum, sokféle embert hívunk, mert annak van ereje és értéke. Ez nem elmaszatolás, az a jó, ha az egyének, a közösségek képviselnek valamit, amit el is mondanak, és ebből adódik össze a fesztivál arculata. Persze, tapasztaljuk, hogy töredezett a kultúránk, sokszor átjárhatatlannak tűnik, de meg kell nézni a tavalyi programjainkat: látható, hogy a szakmaiságon, a nyitottságon van a hangsúly, nem pedig az érzelmi kérdéseken. A Petőfi Irodalmi Múzeumba és a Három Hollóba tervezett programokat a bizonytalanság miatt idén sajnos le kellett mondanunk, de jövőre, ha elmúlt a járvány, mindenképp számítunk rájuk. Ennek technikai okai vannak, a fizikailag megvalósuló programok online közvetítését az A38 Hajóról tudtunk a legpraktikusabban megoldani.

1749: A PesTextnek küldetése a tehetséggondozás? A kezdő lökésen túl tudjátok támogatni a pályakezdőket?

KÁ: Mivel évente egyszer rendezzük meg a fesztivált, nem tudunk folyamatos jelenlétet biztosítani. A tehetséggondozás nem elsődleges feladatunk, arra elég sok egyesülés jött létre. Figyelünk a fiatalokra, helyzetbe szeretnék őket hozni, de inkább azzal, hogy bekapcsoljuk őket egyfajta véráramba. Az egyik rögeszmék a fiatal műfordítók támogatása. Például mi jogkezelők is vagyunk, és amikor néhány éve az Alexandra csődje után megrogyott a könyvpiac, akkor mint jogkezelők tudtunk nekik jogdíjat fizetni.

1749: Zenei felhozatalban a Varkocs és egy török DJ szerepel. Semmi Kiscsillag, 30Y. Miért nem erősítettetek rá a minőségi pop első vonalára?  

KÁ: Idén a járványhelyzet miatt át kellett strukturálnunk a fesztivált, és a zenei programok nagy részét most elengedtük. Szenna Shakespeare szonettjeiből készült estje például nem marad el, jönnek DJ-k is, de mi egyébként sem szeretnénk úgymond nagyszínpadot, nem ez a profilunk. A népszerű popsztárok óhatatlanul más közönséget vonzanának. Persze, fontos, hogy legyen zene, lazulás, színes program, legyen karnevál, de lényeges szempont az is, hogy mi magyar és európai közpénzből szervezzük a fesztivált. A háttér legfőképp a Petőfi Irodalmi Ügynökség partnerségének köszönhetően biztosított, így felelősek vagyunk azért, hogy ne hajszoljuk a népszerűséget. Nem kell feltétlenül csak piaci szempontokat figyelembe vennünk, ajánlhatunk perifériákon lévő különleges produkciókat, műveket. Nem beszélek a piac ellen, hiszen tudom, hogy pénzbe kerül a szerkesztő, a nyomda, és nekünk sem az a víziónk, hogy három ember hallgassa az előadásokat, ezért hozunk nagyobb neveket, de azt is fontosnak tartjuk, hogy bemutassunk olyan izgalmas alkotókat, akikre nincs tömegigény.