„Sokféle embert hívunk, mert annak van ereje és értéke” (Beszélgetés Kollár Árpáddal)
Fotó: PestText
„Sokféle embert hívunk, mert annak van ereje és értéke” (Beszélgetés Kollár Árpáddal)

Egy nemzetközi könyvfesztivál nemcsak az íróknak, kiadóknak, műfordítóknak, olvasóknak nagy kaland, hanem azoknak is, akik egy várost, egy régiót a könyves fesztiváljai alapján fedeznek fel. A PesText azonnal helyet követelt magának az irodalmifesztivál-piacon, és mára már nemzetközi rangot vívott ki. Az idén szeptember 22–25. között megrendezésre kerülő könyves karneválról a fesztivál igazgatójával, a Zentán született, Szegeden élő Kollár Árpád költővel beszélgettük.

 

1749: Hol van a helye a PestTextnek a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, a Margó és az Ünnepi Könyvhét viszonylatában? Milyen tanulságokat vontak le, amikor elindították a PesTextet?

Kollár Áprád: Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a PesTextet idén az A38 Hajó kiállítóterében rendezzük meg, szeptember 22. és 25. között, amit nemcsak a helyszínen, élőben, de online is lehet majd követni. A Dunára néző kiállítótér ablakai elhúzhatóak, így a járványra is figyelemmel lehetünk. A határzár miatt meghiúsuló programokat pedig előre felvett interjúkkal pótoljuk, amelyekben az eredeti tervben szereplő szerzők és moderátorok szerepelnek. Nagy tanulság ugyanis, hogy nem mindig tudjuk, az egyes fesztiváloknak hol lesz a helye térben és időben. Most, hogy sorra maradnak el, illetve mutálódnak ezek a rendezvények, az elsődleges kérdés, hogy hol lesz a programok helye. Világjárvány idején nem olyan egyszerű világirodalmi fesztivált szervezni. Van két kiváló nemzetközi fesztiválunk, mindkettőt a partnerüknek tekintjük, azaz nem konkurálunk velük, hanem kiegészítjük egymást. Persze, nekünk mást kell mutatnunk, amit már az induláskor is tisztán láttunk. A PesText lazább, mint a nagy könyvfesztiválok, és más olvasókat szólít meg. Az is szempont volt, hogy a magyar irodalom külföldi reprezentációját nemcsak külföldi jelenléttel lehet segíteni, hanem Magyarországról is, ebben a vonatkozásban a külföldön dolgozó műfordítóktól is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Arról nem beszélve, hogy mi megengedhetjük magunknak azt az úri huncutságot, hogy nemcsak az aktuális megjelenésekre, trendekre és a legnagyobb sztárokra figyelünk, hanem kockázatot vállalva inkább a régióra és a perifériákra koncentrálunk.

1749: Vannak-e olyan trendek a nemzetközi könyvfesztiválokon, amelyeket érdemes átültetni a magyar terepviszonyok közé? Azaz vannak-e olyan elemek, akár karneváli motívumok, amelyek feloldják a könyvfesztiválokra jellemző statikusságot?

KÁ: A karneváli jelleg közel áll a szívemhez. Tanulni nem szégyen, mi a magyar fesztiváloktól is sokat tanulunk. Szóval itthon is vannak jó példák, és persze külföldön is, tavaly például számos nemzetközi fesztiválszervezőt vendégül láttunk. Az biztos, hogy van igény a lazább, akár karneváli hangulatú eseményekre is. Mi sok vonatkozásban úgymond kétarcúak vagyunk, azaz szervezünk kőkemény irodalmi, szakmai programokat, műfordító műhelyeket, emellett húsbavágó szakmai beszélgetéseket is tartunk. Nálunk lehet a véleményeket ütköztetni, kialakulhatnak komoly szakmai, akár közéleti viták is, mi ennek csak örülünk.

1749: A fesztivál idei hívószava a reset volt. Sikerült újraindítani az életet?

KÁ: Tavaly a rendszerváltás évfordulója kapcsán a szabadság volt a fókuszban, és sok húsbavágó, vitaképes szöveget kaptunk. Minden évben kiadunk egy fanzine-t, ahová a fellépőink írnak a hívószó alapján egy szöveget. Idén a nyelvhez kapcsolódó identitás lett volna a fő témánk, amit felülírt a világjárvány, így lett a reset a kulcskifejezés.

1749: Amikor nemzetközi sztárok a vendégek, akkor a jelenlétüket évfordulók indokolják, vagy a magyarországi kiadójuk éves tervezése a fő szempont? Egyáltalán: mennyire nehéz egy ún. sztárírót elcsábítani? Olyan nehéz, mit elhozni a Rolling Stonest?

KÁ: Ez egy borzasztó jó játék: ha azt mondod, hívjam el a Rolling Stonest, én nekigyürkőzöm. nem ismerünk lehetetlent, Houellebecqet, vagy Rowlingot is meghívjuk, aztán vagy eljönnek, vagy nem. Mi újak vagyunk a piacon, de már kezdenek megismerni a könyvügynökök is. Jövőre Nobel-díjas igényeink vannak, de felvállaljuk a kortárs költészetet is, szóval nem dőlünk a kardunkba, ha éppen harminc ember van egy adott beszélgetésen.

1749: Erős drónos szpottal készültetek idén. Van egy külsős kreatív csapat, vagy mindent házon belül csináltok?

KÁ: Úgy tudunk jól dolgozni, ha megvan a csapat, és idén minden fronton nagyon jól teljesítettek a részben szabadúszó kollégák, akik főleg másodállásban dolgoznak nekünk. Nagyon jól tudunk közösen gondolkodni, ami nem is véletlen: a társaság alapvetően a FISZ-ből nőtte ki magát. Nem célunk vérprofi, jéghideg marketinget tolni, fontosnak tartjuk a személyesség meglétét. A drónos szpotra – amit Gerőcs Péter készített Szerényi Szabolccsal – nagyon büszkék vagyunk.

1749: Hogyan sikerül közös platformra hozni a Három hollót és a PIM-et? A partnerek megértették a fesztivál üzenetét?

KÁ: Az egyik legfontosabb értékünk, hogy sokfélék vagyunk. Akármilyen legyen is a kultúrpolitikai közeg, a közhangulat, a szakma különféle platformjainak egymáshoz való viszonya, mi akkor is úgy gondoljuk: ez a közösség egy nyitott fórum, sokféle embert hívunk, mert annak van ereje és értéke. Ez nem elmaszatolás, az a jó, ha az egyének, a közösségek képviselnek valamit, amit el is mondanak, és ebből adódik össze a fesztivál arculata. Persze, tapasztaljuk, hogy töredezett a kultúránk, sokszor átjárhatatlannak tűnik, de meg kell nézni a tavalyi programjainkat: látható, hogy a szakmaiságon, a nyitottságon van a hangsúly, nem pedig az érzelmi kérdéseken. A Petőfi Irodalmi Múzeumba és a Három Hollóba tervezett programokat a bizonytalanság miatt idén sajnos le kellett mondanunk, de jövőre, ha elmúlt a járvány, mindenképp számítunk rájuk. Ennek technikai okai vannak, a fizikailag megvalósuló programok online közvetítését az A38 Hajóról tudtunk a legpraktikusabban megoldani.

1749: A PesTextnek küldetése a tehetséggondozás? A kezdő lökésen túl tudjátok támogatni a pályakezdőket?

KÁ: Mivel évente egyszer rendezzük meg a fesztivált, nem tudunk folyamatos jelenlétet biztosítani. A tehetséggondozás nem elsődleges feladatunk, arra elég sok egyesülés jött létre. Figyelünk a fiatalokra, helyzetbe szeretnék őket hozni, de inkább azzal, hogy bekapcsoljuk őket egyfajta véráramba. Az egyik rögeszmék a fiatal műfordítók támogatása. Például mi jogkezelők is vagyunk, és amikor néhány éve az Alexandra csődje után megrogyott a könyvpiac, akkor mint jogkezelők tudtunk nekik jogdíjat fizetni.

1749: Zenei felhozatalban a Varkocs és egy török DJ szerepel. Semmi Kiscsillag, 30Y. Miért nem erősítettetek rá a minőségi pop első vonalára?  

KÁ: Idén a járványhelyzet miatt át kellett strukturálnunk a fesztivált, és a zenei programok nagy részét most elengedtük. Szenna Shakespeare szonettjeiből készült estje például nem marad el, jönnek DJ-k is, de mi egyébként sem szeretnénk úgymond nagyszínpadot, nem ez a profilunk. A népszerű popsztárok óhatatlanul más közönséget vonzanának. Persze, fontos, hogy legyen zene, lazulás, színes program, legyen karnevál, de lényeges szempont az is, hogy mi magyar és európai közpénzből szervezzük a fesztivált. A háttér legfőképp a Petőfi Irodalmi Ügynökség partnerségének köszönhetően biztosított, így felelősek vagyunk azért, hogy ne hajszoljuk a népszerűséget. Nem kell feltétlenül csak piaci szempontokat figyelembe vennünk, ajánlhatunk perifériákon lévő különleges produkciókat, műveket. Nem beszélek a piac ellen, hiszen tudom, hogy pénzbe kerül a szerkesztő, a nyomda, és nekünk sem az a víziónk, hogy három ember hallgassa az előadásokat, ezért hozunk nagyobb neveket, de azt is fontosnak tartjuk, hogy bemutassunk olyan izgalmas alkotókat, akikre nincs tömegigény.

A cikk szerzőjéről
Poós Zoltán (1970)

Zelk Zoltán- és Füst Milán-díjas író és költő. Hét verseskötete, négy regénye és hat esszékötete jelent meg. Legutóbbi verseskönyve: A felhő, amelyről nem tudott az ég (Kalligram, 2020).