Az elmúlt hetek és hónapok során Nagy-Britannia és a teljes Nemzetközösség igazán megadta a módját, hogy méltóképpen tiszteleghessen II. Erzsébet előtt uralkodásának hetvenedik évfordulóján. A platinajubileum a nyilvános parádék, tisztelgések és más ünnepségek, kiállítások, tévés dokumentumfilmek és emléknapi főzőműsorok, alkalmi érme- és bélyegkibocsájtások mellett vajmi kevéssé meglepő módon a könyves világot is megmozgatta. Ez első renden a királynőről (és tágabban a Windsor-dinasztiáról) szóló könyvek piacának sokadik fellendülését jelentette az angol nyelvterületen. Az új kötetek sorában előkelő helyen áll a valósággal a dinasztiára specializálódott brit szerző és dokumentumfilmes, Robert Hardman reprezentatív biográfiája (Queen of Our Times), amely egészen 2021-ig követi nyomon csodált hősnőjének életútját. De éppily fontos és jellemző Bethan Holt friss munkája is (The Queen: 70 Years of Majestic Style), amely a monarcha stílusikoni szereplését felmagasztaló trend dísze és mintapéldája. S minthogy az elmúlt évtizedek folyamán jószerint könyvtárnyi életrajzi mű és egyéb dinasztiális munka jelent meg II. Erzsébetről és családjáról (továbbá a szívének oly kedves corgi kutyusairól és lovairól), az évforduló arra is módot kínált, hogy a királynő-irodalom felidéző jellegű listázására is sor kerüljön. Az alapos, történészi igényességű biográfiáktól a dohányzóasztalok képes albumjaiig ívelő könyvlisták (az egyiket lásd például itt), akárcsak az új kötetek recenziói, az alattvalói lojalitás határain szigorúan belül maradva olykor még arra is utalnak, hogy az életút feldolgozottsága minden észszerű mértéken felüli.

Mindenesetre a távoli szemlélő számára érdekesebbnek tetszhet az a másik lajstrom, amelyet a BBC és a The Reading Agency elnevezésű olvasás-népszerűsítő szervezet állíttatott össze a jubileum tiszteletére. A Big Jubilee Read listája összesen hetven könyvet tartalmaz: a királynő uralkodásának minden évtizedéből tízet, Nagy-Britanniából és a Nemzetközösség országaiból. Az olvasók, könyvtárosok, könyvesboltosok és szakértők közreműködésével összeválogatott jegyzék nemcsak angol nyelvű kötetekből áll, hiszen ott szerepel rajta a Nobel-díjas Le Clézio első, francia nyelvű regénye (Le Procès-Verbal, 1963) is – az író apjának származása, életútja, illetve Le Clézio nigériai gyermekkora és bristoli egyetemi tanulmányai okán indokoltan. A listára A Gyűrűk Ura és a Harry Potter-könyvek egyike sem került fel, ahogy II. Erzsébet több személyes kedvence sem, jeléül annak, hogy a jelen Erzsébet-korra összehasonlíthatatlanul kisebb hatást gyakorol az uralkodó ízlése, mint az első Erzsébet-kor világára. Népszerű(ségi) lista helyett félreismerhetetlenül óvatos, politikailag korrekt és a posztkoloniális irodalmak iránt előzékeny válogatást kínált ez a lajstrom.

*

Amíg a platinajubileum visszatekintő listákat termelt, addig Oslóban 2014 óta egy egészen másfajta, teljességgel jövőorientált jegyzék összeállításán munkálkodnak. A skót vizuális művész, Katie Paterson ötlete révén ugyanis a norvég fővárosban akkor útjára indult a Framtidsbiblioteket, azaz a Future Library kezdeményezése, amely minden szempontból delikát egy vállalkozás. Norvégia első és legnagyobb könyvtárának csodás főépületében (Deichman Bjørvika), ott is egy speciálisan kialakított teremben száz éven át gyűlnek majd azok a kéziratok, amelyek azután 2114-től kezdve fognak sajtó alá kerülni (2014-ben ültetett fákból nyert papírra). A „száz év alatt kibontakozó lélegző, organikus műalkotás” egyelőre a szerzőket és a kéziratokat gyűjti: Paterson invitálására minden évben egy-egy újabb irodalmi nagyság vállalja, hogy a Future Library céljaira átadott – és annak szellemiségére reflektáló – műve csupán egy évszázad múltán válik majd megismerhetővé. A Margaret Atwooddal és az ő Scribbler Moon című munkájával induló sorhoz azóta csatlakozott David Mitchell, Sjón, Elif Shafak, Han Kang, Karl Ove Knausgård, Ocean Vuong és Tsitsi Dangarembga – s műveikről az egyes címeken kívül mi már, úgy lehet, semmit sem fogunk megtudni.

De a Future Library eseményeiről azért értesülhetünk, így kiválólag arról is, hogy június közepén ünnepélyesen megnyílt a projekt lenyűgöző látványt nyújtó, luxus rejtekalagútnak tetsző olvasó-, helyesebben nemolvasóterme. Június 12-én a felsorolt nyolc szerző közül négyen is részt vettek a ceremónián, amelynek az elkövetkező évtizedekben a kontemplációra és a kéziratok őrzésére szolgáló Silent Room mellett a frissen ültetett Oslo-közeli erdő került a középpontjába. Igaz, ahogy a kezdetektől, úgy ezúttal is felbukkantak a híradásokban és a reflexiókban fanyarabb-kritikusabb megjegyzések, fölemlítve azt az exkluzivitást, amely a jelen nemzedékeitől elrekeszti e műveket, s ráadásul 2114-től is csak a gazdag kevesek számára teszi majd elérhetővé az ezer fa papírjára kinyomtatott köteteket.