A British Book Awards harmincadik, ezúttal a járványhelyzetre tekintettel online – átadóján, június 29-én a legjobb szerzőnek járó díjat Bernardine Evaristo kapta, a legjobb könyvnek járót pedig Candice Carty-Williams vette át Queenie című regényéért. Mindketten kategóriájuk első színes bőrű győztesei voltak a díj harminc éves történetében. Történelmi pillanat ez – ezt maga Evaristo nyilatkozta, de nagy kérdés, hogy csak a George Floyd tragédiája utáni korszellem, a kulturális reprezentációk újragondolásának pillanatnyi igénye katalizálta-e a zsűri döntését, vagy esetleg egy hosszabb távú, szélesebb spektrumú folyamatról van-e szó. A Black Lives Matter kezdeményezés kapcsán gyakran hangoztatott szlogenből kiindulva: fontos tudnunk, hogy moment vagy movement – hogy mozzanat vagy mozgalom az, ami éppen történik.
A British Book Awards Nagy-Britannia egyik legnagyobb presztízsű irodalmi díja, amelynek különlegessége, hogy nem csak az írói alkotótevékenységet értékeli, hanem a könyvet mint piaci terméket, melynek borítója, marketing-kampánya, és a közönségnél elérhető, jól mérhető népszerűsége van, ami alapvetően meghatározza a zsűri választását. A tollhegy (nib) alakú díjra utaló, "Nibbies" becenevű elismerést ennek megfelelően az év legjobb marketing-stratégiája, könyvesboltja, könyvkiadója vagy szerkesztője számára is kiosztják. A legnagyobb figyelemmel kísért díjakat mégis az év szerzőjének és az év legjobb regényének adják, de a próza minősége mellett a szövegen kívüli tényezőknek is nagy szerepe van ezekben is. Például Carty-Williams Queenie-jét nemcsak a könnyed és humoros stílusa okán díjazták, de az is sokat nyomott a latban, hogy öt különböző színű borítóval jelent meg, és hogy „a fekete Bridget Jonesként” reklámozták.
„Egyrészt büszke vagyok magamra, és hálás a csapatnak, akik segítettek a Queenie-t a fejemből a polcokra juttatni, ugyanakkor elszomorít, hogy én vagyok az első fekete ÉS női szerző, aki valaha megnyerte ezt a díjat” – írta Carty-Williams a Twitteren a díjátadó után. Valóban, Nagy-Britannia számos irodalmi díjának története pontos leképeződése annak, hogy az ország BAME (black, Asian, and minority ethnic azaz fekete, ázsiai, vagy kisebbségi etnikumú) lakossága hogyan jelenik meg a kultúrában, és a Nibbies új díjazottai azt mutatják, hogy látványos változások kezdődtek. Mindez nagyon időszerű a szigetországban, hiszen a legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatai szerint a népesség 15%-a vallotta magát valamilyen etnikumhoz tartozónak, és mivel a diaszpórák rendre a nagyvárosokba koncentrálódnak, a nyolcmilliós London lakóinak például 40%-a nem fehér. Ehhez képest a két legfrissebb, könyvekhez kapcsolódó felmérés szerint mind a brit író, mind a brit olvasó jellemzően fehér.
2017-ben a Királyi Irodalmi Társaság (Royal Society for Literature) azt vizsgálta, hogy mennyit olvasnak a britek, és a felmérésben résztvevőket megkérték, hogy nevezzenek meg annyi írót, amennyit tudnak. Az eredmény lesújtó volt: a 400 szerzőnek, akiket összességében felsoroltak, mindössze 7%-a volt színes bőrű, és csupán harmaduk volt nő. A britek szerint tehát a tipikus brit író fehér férfi. Ugyanez a felmérés mutatott rá arra is, hogy a rendszeresen irodalmat vásároló és olvasók legnagyobb része fehér középosztálybeli nő. Éppen ez az eredmény volt a kiindulópontja annak a könyves iparági felmérésnek, amely idén június 23-án jelent meg, Bernardine Evaristo előszavával. A kutatás szerint a könyvkiadók kifejezetten a középosztálybeli fehér nők számára pozícionálják a könyveiket, ezzel magyarázható az, hogy az Egyesült Királyságban kiadott könyveknek mindössze 6 %-át jegyzi színes bőrű szerző, és a várható közönség igényeihez szabva őket is rendre „kifehérítik” – például kérik a szerzőket, hogy több fehér karaktert szerepeltessenek, vagy próbálják a borítókon elkerülni a nagyon egyértelmű faji markereket. Ezért is alakult meg június 15-én a Black Writers’ Guild a könyves iparág egyenjogúsítására, befogadóbb szemléletet kérve a könyvkiadóktól. A több mint száz tagot számláló egyesületnek tagja például Benjamin Zephaniah, Malorie Blackman és Bernardine Evaristo is.
Valami tehát elindult, a British Book Awards pedig érzékenyen reagált ezekre a változásokra – igaz, a legtöbb nagy presztízsű irodalmi díjhoz képest jócskán fáziskésésben. A nagy múltú Booker-díj esetében például már 1971-ben a díj történetének harmadik díjazottja, V.S. Naipaul színes bőrű volt, azonban csak tavaly, 2019-ben került sor arra, hogy fekete nő kapja meg a díjat: a Bookert (a szabályokat megtörve, Margaret Atwooddal megosztva) éppen Bernardine Evaristo kapta. A Booker és a British Book Awards között azonban van egy jelentős különbség: míg a Booker kanonizáló funkciója révén maga járul hozzá a jelölt vagy díjazott könyvek népszerűségéhez, a British Book Awards esetében ez a kapcsolat kétirányú, az értékelésben ugyanis a könyv sikere is szerepet játszik. És ez az a pont, ahol a Black Lives Matter-mozgalom megújhodott lendülete képes a lényegi változások már korábban megfogalmazott igényének érdemi lökést adni. A tüntetéshullámok eredményeképpen ugyanis az olvasók maguk kezdték el keresni és olvasni a témába vágó szövegeket, amelyek ezért egy csapásra a toplisták élére kerültek. Ez történt az Egyesült Államokban Ibram X. Kendi How to Be an Antiracist [Hogyan legyünk antirasszisták] című 2019-es könyvével, Nagy-Britanniában pedig újra előkerült Reni Eddo-Lodge 2017-es Why I’m No Longer Talking to White People About Race [Miért nem beszélek már fehéreknek rasszizmusról] című értekezése, illetve Evaristo Girl, Woman, Other regénye is a sikerlisták első helyére ugrott. Ahogyan a két szerző később megtudta, mindketten első színes bőrű szerzőként kerültek saját kategóriájuk csúcsára. A Nibbies idei eredménye ekként részben a közvetlen kulturális előzményeknek tudható be – de remélhetőleg a szerencsés mozzanat egy hosszan tartó mozgalom előtt nyitja meg a kapukat.
