A holnapi naptól az Amazon nem teszi lehetővé, hogy a tőle vásárolt elektronikus könyveket a cég saját eszközén kívül máshová is letöltsük. De vajon mit jelent ez az irodalom szempontjából?

Ahogyan arról több angol nyelvű forrás is beszámolt, 2025. február 26-ától kezdődően az Amazon nem teszi lehetővé, hogy a tőle vásárolt elektronikus könyveket a cég saját eszközén kívül máshová is letöltsük: a könyveket tartalmazó fájlok nem kerülhetnek számítógépeinkre, és megszűnik annak a lehetősége is, hogy a megvásárolt fájlokat átkonvertálva azokat más program vagy eszköz segítéségével olvassuk el, erre a célra kizárólag a Kindle asztali és webes alkalmazás, illetve a Wifi-eléréssel rendelkező Kindle könyvolvasók segítségével lesz mód.

A hír szabad magyar fordításban úgy hangzik, hogy az internetes könyvkereskedőként induló óriáscég ezzel a lépésével tulajdonképpen az irodalomnak – de legalábbis annak jelenleg létező fogalmának – a felszámolására tesz kísérletet.

Egyrészt arról van szó ugyanis, hogy ez az aprónak tűnő technikai változtatás lehetővé teszi korábban elérhető tartalmak „visszavonását” (mint korábban az 1984 vagy az Állatfarm esetében, melyeket a vásárlókat teljes visszatérítésben részesítő Amazon hivatalos indoklása szerint csak „véletlenül” jelentettek meg) vagy „módosítását” (mint a Charlie és a csokigyár szövegének esetében). Vagyis a lépés annak az elképzelésnek a megerősítéseként szolgál, hogy a digitális tartalmakat megvásárló olvasó nem válik tulajdonosává a szövegeknek, hiszen azok eltávolítása – mások szerint betiltása – felől kizárólag a forgalmazó rendelkezik. Másrészt az utóbbi időben felhőalapú szolgáltatások irányába terjeszkedő Amazon az olvasásra használt eszköz, a Kindle kizárólagossá tételével felügyeletet gyakorol az olvasás folyamata fölött. Ez a felügyelet a szerzők mellett az olvasókra is kiterjed. Talán kevéssé ismert, hogy az „Amazon Unlimited” előfizetőktől szerzett bevételekből nem letöltések, hanem az elolvasott terjedelem után fizeti saját szerzőit, vagyis nem csupán rendelkezésére áll az ennek megállapításához szükséges technológia, de ezt a cég használja is a szolgáltatások „monetizációja” kapcsán (ennek az üzleti modellnek a kortárs irodalmi szcéna műfaji szerkezetére gyakorolt hatásáról szól Mark McGurl remek, Everything and Less: The Novel in the Age of Amazon [Minden és még annál kevesebb: a regény az Amazon korában] című, 2021-es monográfiája). Ha és amennyiben 2025. február 26-a után csak és kizárólag könyvolvasónk segítségével férhetünk hozzá az általunk újonnan megvásárolt tartalmakhoz, az egyben azt is jelentheti, hogy maga az olvasás de facto megszűnik privát, intim tevékenységnek lenni. Valaki ugyanis bennünket is olvas, miközben mi olvasunk. Hogy mit és hogyan olvasunk, az jó eséllyel bekerül a megfigyelési kapitalizmus (Kindle-változat a linken) digitális terébe, ahol adat lesz belőle, az adatból pedig valamilyen módon anyagi haszon, melynek jó része nem a szerzőknél és nem is az olvasóknál realizálódik.

Nehéz eltekinteni attól az ironikus körülménytől, hogy erről a fejleményről egy online világirodalmi folyóiratban adunk hírt.