Dušan Radak: Múzeum

Dávidot
(Góliát nélkül)
Először
Múzeumának megnyitása
Előtt pillantottam meg
Nem várva be a cselédet
Aki ott lakott
Az udvari épületben
És már bizonyára aludt
Dávid akitől épp
Ama napokban
Váltam el
Ajtót nyitott
És kétségbeesve
Mondta:
„Kedvesem, láttad-e
Bronzba öntött
Arcom
Milyen szigorú lett
Egy cseppnyi sem
Látszik rajta
A lelkemből”