Arvid Mörne versei

Hajó az öbölben

Egy magányos hajó. Kormányosa
maga, körülötte kihalt öböl.
A horizonton elhagyott sziget
emelkedik. A földön ősz ködöl.

A bánat mily szánalmasan kicsiny,
tenger és ég tágul felségesen.
Egy magányos hajó. Kormányosa
maga. Tőle, neki? Már semmi sem.

A föld közel

A föld közel,
Vízre és vadászatokra korán sötétség borul.
Ősz fénye kel
A parton, s Nílus-délibábként sivatagra hull.

Minden, mit ér
Kezünk, homály lepi, s tapogatózunk, mint vakok.
Hol ember él,
Sötét világ, de ott mégis egy fénysugár ragyog.

*

A versek eredeti címe: En båt på fjärden; Narmäre land