Andrei Dósa: sokosoko muzukashii

egy álomsorozat fokozza az önállóságérzetet,
szélsebesen zuhanás a kavarások hullámvasútján.
az éjszaka gyönyörű, a szex tűri a vágy ökleit,
akár egy boxgép. a bazár zsúfolt,
a férfiak fiatalok és készek kipakolni. 

meg aztán a csomagok, a lány másnapos arca,
a szempillák spiráltól súlyos sűrűjén átragyogó tekintet
mind nem egyéb, csupán az öröm, hogy akár lehetnénk együtt is,
de egyikünk sem tesz semmit ennek érdekében.
még feljáró is van a tömbháza előtt,
pont, mint álmomban, csak a lépcsőház jóval hétköznapibb.

segítek cipelni a csomagját. csak miután leérek a metróba,
pillantom meg a tükörképem: pufikabát és apapulóver. 

összegörnyedtem és teljesen zavarba jöttem,
amikor megpróbáltam magam tulajként elképzelni.

talán azért is, mert borongós téli nap volt,
ilyenkor a legmogorvább a beton.
eszembe jutott piszkálgatás a spaklival, a kaparó,
az egész vacakolás. apósom és sógorom hangja,
ahogy betölti az üres szobákat: gyere, hordjuk el a törmeléket!

a kockázatért vállalnom kell a felelősséget
a többiek nevében is, ha mindig a család biztonságát nézem.
meg kell végre értenem, hogy felnőttségben
a dance dance revolution egyre inkább sokosoko muzukashii
(azaz kétségtelenül nehezebb, mint az alapszint).

*

A szöveg eredeti megjelenési helye és ideje: Expectativa luminoasă. OMG! Publishing, Kolozsvár, 2020.