William Butler Yeats versei

Ima az öregségről

Uram, hadd értsek mást, mint mi
Ésszel érthető;
A méltó dal továbbmegy,
Határ a csontvelő;

Bölcs öreg csak ettől leszel,
Csak ez terem babért;
Ó mit tegyek hát, hogy ne legyek
Bolond csak egy dalért?

Az ima - naprakész,
S ha kell hát újra, mondd -
Hadd legyek, bár aggként megyek,
Szenvedélyes bolond.

Már öregen

     Már öregen, ősz hajjal, álmosan,
Ha bóbiskolsz a tűznél, íme itt
     E könyv, lassan forgasd majd lapjait,
S szép szemedet ifjan lásd álmodban;

     Hány volt, kire kecses bájad hatott,
S szépnek mondott, igaz volt vagy hamis,
     Egy volt, ki zarándok lelkedet is
Szerette, s arcodon a bánatot;

Hajolj le, nézz zsarátnokot,
     S mormold, tovaszaladt a szerelem,
Túl jár az régen völgyön-hegyeken,
     S arcát elrejtik már a csillagok.

Innisfree tavi szigetén

Útra kelek most én, hogy Innisfree-re menjek,
Vályogkunyhót emelni, nádból a tetejét:
Lesz babom kilenc sorban, kaptár a méheimnek,
S én egyedül, míg zümmög a rét.

És békém lesz ott majd, mert cseppen csak a béke,
Reggelek fátylából szép lassan, oda, hol tücsök szól;
Hol az éjfél ragyog, délnek lila a fénye,
S est lesz zöldikék szárnyaiból.

Útra kelek most hát, mert éjjel és nappal én
Úgy hallom, tóvíz csobban a partnál csendesen;
Míg az út mentén állok vagy járda peremén,
Hallom, mélyen a szívemben.

*

A versek eredeti címe: A Prayer For Old Age; When You Are Old; The Lake Isle of Innisfree