William Blake versei

A mosoly

Létezik Szerelmes Mosoly,
És van Mosoly, ami Csalás,
És van Mosolygós Mosoly is,
Ami összetalálkozás.

Van Gyűlölködő Homlokránc,
S van Homlokránc, mi megvető,
És ráncolódhat homlokod
Úgy, hogy el nem felejthető.

Mert Szíved mélyébe hatol,
S Gerincvelőd hosszában hat -
S bár sok a mosolygott Mosoly,
De egyetlen Mosoly van csak,

Ami Bölcsőn túl, Síron át,
Csak egyszer mosolyogható,
S hogyha azt mosolyogják,
Minden Rossz elbocsátható.

A méregfa

Barátom feldühített;
A szó dühömön enyhített.
Ellenségemre fújtam;
S majd’ néma dühömbe fúltam.

Öntöztem félelemmel,
Naphosszat könnyeimmel:
S mosoly napsugarában,
Fortély puha odvában,

Csak nőtt, nappal és éjjel.
S szép almát termett kéjjel.
Ellenségem meglátta,
S tudta, hogy az almácska

Enyém. Besurrant hát a
Kertembe, de nem látta
A karót; s másnap reggel
A fa alatt leltem fel.

A liliom

Szerény Rózsád Tüskét növeszt.
Jámbor Birkád Szarvval ijeszt.
A Liliom fehér, ő Szeretetben él.
Az ő szépségéhez nincs Rossz, mi felér.

*

A versek eredeti címe: The Smile; A Poison Tree; The Lilly