Történetünk tektonikája (Nelio Biedermann: Lázár)

Emlékszem arra a napra, amikor az általam szorosan követett sportligákban először léptek pályára az új évezredben született játékosok. Talán ekkor éreztem először, hogy az idő lendkereke megállíthatatlanul hajtja előre a világot. A gondolattal, hogy a kétezres években születettek egyre jelentősebb része lép be a húszas éveikbe, azóta sem sikerült megbarátkoznom, holott számuk a kulturális mezőben is egyre gyarapodik. Közéjük sorolható a mindössze 23 éves Nelio Biedermann is, akire probléma nélkül alkalmazható a wunderkind jelző. 2024-ben, a Frankfurti Könyvvásár után több mint 20 kiadó vásárolta meg második regénye, a Lázár kiadási jogait. Így megjelent angol, francia, spanyol, és a legnagyobb örömömre, magyar nyelven is. A regény vázát a címadó Lázár család három generációjának története adja, leginkább a generáció férfitagjaié, a nagyapa Sándoré, az apa Lajosé és a fiú Pistáé. Körülöttük szerelmek, cselédek, barátok, parasztok, lelkészek tűnnek fel, de közülük csak néhányan maradnak mellettük huzamosabb ideig.

Biedermann regényének társadalmi és politikai kontextusa a magyar olvasó számára jól ismert. Lényegében arra vállalkozik, hogy végigírja a 20. század első felét, így szembesítve karaktereit a világháborúkkal, a zsidótörvényekkel, a bújtatásokkal, az orosz „felszabadítással”, a kitelepítésekkel, az ’56-os forradalommal és az emigrációval – tehát mindazzal, amit történelemnek nevezünk. E folyamatok rögvalóját a nemesség státuszának, társadalmi szerepének átalakulása közvetíti. Amilyen magas presztízsű család ugyanis a Lázár a regény elején, legalább annyira megnyomorodik a végére: kanyargós és ellentmondásos történetük során az erdei kastélyból és a Duna-menti óriási lakásból egy elhagyatott gettóra néző, penészes és szűkös bérleménybe szorulnak vissza. Mert míg Sándor élete végéig nemesi luxusban él, annak dekadenciája magával rántja, és felesége halála után lelkiismeret-furdalása lesz saját és a Lázár család veszte is. Ezt igyekszik visszaszerezni a fia, Lajos, miközben ígéretet tesz arra, hogy magánéletében az érzelmei fogják vezérelni. Feleségéhez kezdetben szeretettel fordul, de gyermekeiről már nehezére esik gondoskodni, és a vidéki nemesség eljelentéktelenedésével mindinkább partvonalra szorul a saját életében. Az arisztokratikus mázat végül Pista karaktere fejti le, akit a gyarapodási lehetőségek folyamatos keresésétől és a formális viselkedésminták gyakorlásától eltéríti a forradalmi hevület – igaz, erre a kor is rákényszeríti.

Lajos és Pista, apa és fiú szembenállása világít rá a társadalmi átalakulás egy másik aspektusára. A Lázár család jelképezte társadalmi csoport ugyanis nemcsak szociális relevanciavesztésen megy át, de morális korrumpálódáson is. Hogy fenntartsa hírnevét, vagyonát, és általában nemesi életformáját, Lajos tevékeny, de nem reflektálatlan kiszolgálójává válik az antiszemita karhatalomnak, és egészen addig, míg a megszálló szovjetek az óelit vagyonát ki nem sajátítják, foggal-körömmel kapaszkodik a nemesi lét ideáiba.

Már csak emiatt is igazán érdekes ellenpontja a bárónak fia, Pista, aki a vagyontalanság, a rendszerszintű kegyetlenség és a szerelmi bánat elől nem a múltba menekül, mint apja, hanem előre tekint, és a központi alakja lesz egy underground mozgalomnak, mely részt vesz az ’56-os forradalomban és saját gyártású röpiratokat is kiad. Így hát hiába a fékevesztett tempó, mellyel Biedermann mintegy hatvan év történetét kevesebb mint 300 oldalba sűríti, az egyes történelmi mozzanatok vázlatos felelevenítése nem önmagában lesz jelentésteli. Azoknak ugyanis a karakterek döntései és azok egymáshoz való viszonyai adnak súlyt, így nem is annyira történelmi tablóként funkcionál a Lázár, mint inkább az egyén erkölcsi integritásának példázataként – így nyer aztán értelmet a családnév és a címadás is.

A regény erkölcsi dimenziójának kibontását a történet első kétharmadának teret adó erdei kúria segíti. Az ugyanis – mintha kívül állna téren és időn – olykor-olykor mitikus atmoszférát kölcsönöz a műnek. Az erdőben emberek tűnnek el, az épületben alkalmazottak, családtagok tébolyodnak meg, esetenként ismeretlen forrásból érkező beszélgetéseket lehet hallani a falakon keresztül.  Ez a zárványvilág néhol rejtélyes és fenyegető, máshol meseien idilli. A tér és a cselekmény(telenség) kezdeti megkonstruálása a Száz év magányéhoz hasonlatos, Lázárék ide-oda kanyargó története sűrített mása a Buendía családnak, a kastély és az azt övező erdő, mint Macondo, elemelt szabályrendszerek mentén működő, a környező világ fenyegetésétől elzárt világ, ahova az erőszak finoman, kezdetben még észrevétlenül szivárog be, hogy egyre markánsabb részét sajátítsa ki a mágikus univerzum. Ekképp a politikai erőszak és a családi örökség málhája megmételyezi a csoport kollektív történetének büszkeségét reprezentáló színteret, mely mintha csak egy gyermeki fantáziavilágban létezne. Így annak ellenére, hogy (főleg mi, magyar olvasók) tisztában vagyunk vele, hogy az évek múlásával milyen események követik egymást, a Lázár mégiscsak fikciós regény, és éppen ez az oka, hogy az ismerős történelmi környezet ellenére is kiszámíthatatlanul menetel előre a cselekmény.

Mindent egybevetve a Lázár rászolgál arra a hírverésre és üdvrivalgásra, amely övezi, még ha magam nem is tartozom feltétlen hívei közé. Jó, sőt nagyon jó regény, fajsúlyos témákkal, ügyesen összehangolt fikciós szintekkel. Ha kell, tömör és egzaltált, ha kell, metaforikus és túláradó, attól függően, hogy melyik közvetíti érzékletesen a megfogalmazott kérdéseket és válaszokat. Ráadásul tempójában is unikális a rokon témájú művek körében. És talán a Lázár ezzel teljesítette is legfőbb célját, hiszen sikerrel helyezte fel Nelio Biedermannt a nemzetközi irodalom térképére, és megmutatta, hogy ebben a fiúban olyan tehetség munkál, amely majd a kortárs irodalom legkiválóbbjai közé emelheti. A Lázárral egyelőre nem teljesíti be ezt az ígéretet, mert a konvencionális, a kísérletező és a kreatívan újrahasznosított ötleteit még nem tudja harmonizálni. De a benne rejlő lehetőség már-már tapintható. Kérem a következőt!

Nelio Biedermann: Lázár. Fordította Fodor Zsuzsa. Budapest, Scolar, 2026. 285 oldal, 6995 forint