Tal Nitzán: A harmadik gyermek

Az ismeretlen gyermeked vagyok.
A negatív vagyok
A te két kékszemű gyermekedhez képest,
Akik ott villóznak a sötétségem háttere előtt.
Én vagyok az elfeledetted, az eltüntetetted.
A te kirúgottad vagyok.
Míg lehunyt szemmel kinyújtják kezüket az ajándékért, én térdre hullok, mintha könyörögnék egy pofonért, amely nem érkezik meg.
Ők csoki-ösvényt hagynak maguk után, én meg a zizegő celofánt lenyalogatom.
Éjszaka kis plüssállatok veszik őket körbe, hogy ne érje őket semmi rossz, én meg az ágyuk sarkába kuporodom.
Jön az esti szertartás ideje, reszketve várom, hogy számodra észrevétlenül az ujjaimra taposs, miközben lehajolsz, hogy tollal teli paplanjukat megigazítsd.
Mikor becsukod a szemed
(amelyik zöld, mint az enyém!), belopózom a szemhéjad alá és azt suttogom:
Anyu.
Ha arcom rémképét megpróbálnád elkergetni, rájössz majd, szégyenszemre,
Hogy még a nevemet sem tudod.

*

A vers eredeti címe: הילד השלישי