Serge Agnessan: És végül mi más

És végül mi más, ha nem az éjjeli utak milliárdja, amiket fénnyel áraszt el egyetlen hívott, remélt, várt szentjánosbogár hátsó fele?

Engem soha nem tanítottak meg hallgatni

otthon régóta ezt mondogatják:

„Beszélj, beszélj, beszélj a lángoló gumiabroncsaimról, és azokról, akik arra várnak, hogy mikor köpök”

én soha nem ismertem a kétségbeesés másik nevét, azt, amelyik a földet sírásra kényszeríti, és ami megrajzolja az íriszek gránitvers körvonalait

(Egy öregember rádiót hallgat: „Éljen a forradalom! Üdvözlet, szegénység földje! Le a reménnyel és megálmodott ősanyánk virágzó könnyeivel!)

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: Et puis quoi d’autre... , in: Carrefour-Samaké, Poètes de brousse, 2018.