“mennyivel jobb lenne a világnak, ha kevesebb turista és több utazó lenne benne” (Beszélgetés Gunnar Garforsról Szűcs Péterrel)

A 2024-es PesText alkalmából készített miniinterjú-sorozatunk harmadik részében Szűcs Péter beszél Gunnar Garforsról, aki szeptember 27-én lesz a fesztivál vendége. 

1749: Gunnar Garfors könyvében olyan helyekre kalauzolja el az olvasókat, amelyek ritkábban látogatott úticélok, mit gondolsz, mi a célja ezzel? Hogy arra buzdítson, keressünk extrémebb célpontokat és mozduljunk ki a komfortzónánkból? Vagy felszabadítaná kicsit Velencét és a többi, sokat látogatott helyet a terhelés alól?

Szűcs Péter: Szerintem ő is, mint minden olyan ember, aki többet látott a világból, azt szeretné, ha sokkal többen tudnánk arról, hogy a világ mennyi felfedezetlen kincset és történetet rejt, és ha minél többen tisztában lennének azzal is, hogy észre sem vették, milyen jó helyre születtek. A kérdéseid közül néhányat szeretnék majd neki is feltenni. Szerintem a könyve és a történetei egyébként eleve azokhoz az emberekhez szólnak, akik nyitottak és kíváncsiak a világra és eleve nem a sokat látogatott, mainstream helyekre vágynak.

1749: Szerinted van különbség utazás és utazás között? Vagy mindegy, hogy utazunk, csak menjünk?

SzP: A lényeges különbség a turista és az utazó között van. A turista az otthoni komfortját szeretné megkapni. Bárhová megy a világon, szeretné, ha minőségi kiszolgálásban lenne része, ezzel szemben az utazó szeretne részt venni a helyiek életében és megismerni velük a helyi szokásokat. Én magam utazó vagyok és Gunnar Garfors is utazó. A blogomon arról is írtam korábban, hogy mennyivel jobb lenne a világnak, ha kevesebb turista és több utazó lenne benne. Még a covid előtt írtam az overtourism-tól szenvedő Velence kapcsán a felelős városlátogatások fontosságáról. Egy független olasz túraszervező kitalálója írt rám a közösségi média felületemen, hogy szeretné megmutatni, hogyan lehet felelősségteljesen megismerni Velencét. Azt, hogy hogyan lehet nem lelakni, hanem hozzáadni a városhoz. Nemrég Hamburgban részt vettem egy sustainabilty workshopon, és kiderült, hogy az ott hallottak nem sokban különböznek a saját utazási stílusomtól. Mivel nincs autóm és jogosítványom, csak biciklit és tömegközlekedést használok a világ minden pontján. Legtöbbször helyieknél lakom, magam is szeretem és ajánlom is a couchsurfing és a lakáscsere műfaját.

1749: Dilemma-e a számodra a környezeti-természeti változások kapcsán az, hogy az utazás nem feltétlenül a legkörnyezetkímélőbb hobbi/szenvedély?

SzP: Az utazás és a történetmesélés az életem, a munkám lett. A világ elzártabb részein lévő kultúrákat meg is mentheti a felelősségteljes utazás, ha emberségesen és nem profitorientáltan állna hozzá az, akinek erre lehetősége van. Erre a megközelítésre Ecuadorban láttam egy fantasztikus példát néhány évvel ezelőtt. A gyarmati korban gyümölcsöt szállítottak azon a vasútvonalon, amin pár éve elindult ugyanaz a vonat, ami egykor ott járt, de már felújított formában. Már nem a rabszolgasorban tartott emberek által termelt gyümölcsöt, hanem kultúrára kíváncsi utazókat vitt. Az út során olyan ősi, fenntartható mesterségekkel ismerkedhettek meg az utasok, mint amilyen például a „jéggyűjtő”, de megismerhették az őslakosok kultúráját, értékeit is. Ezen a vonaton önszerveződő női őslakos közösségektől vásárolják a nyersanyagot a főzéshez vagy magát a kész ételt. Hűtőmágnes vagy egyéb haszontalan kacatok helyett a vonatút során kézműves termékekből lehet vásárolni vagy adománnyal támogatni a helyi közösséget. Rendszeresen posztolok arról, hogyan lehet műanyagmentes egy utazás, első kísérletem erre Olaszországban történt, ami igazán nem volt nagy kihívás, hiszen mindenhol találtam friss tiszta ivóvízzel teli kutakat a szabadban. De az egy hónapos indiai utamat is sikerült műanyagmentessé tennem. Felforraltam a vizet, gyógyteát és gyömbérteát töltöttem a kulacsomba. Ez komoly kihívás volt és büszke vagyok arra, hogy sikerült. Biztosan sokan tudják azt is, hogy nem az idegenforgalom, hanem a divatipar a legnagyobb környezetszennyező.  Nyilvános adat, hogy becslések szerint 2015-ig 6,3 milliárd tonna műanyaghulladék keletkezhetett, az óceánokba kerülő szennyezést vizsgálva első helyen a szintetikus textilek, a másodikon pedig a járművek gumiabroncsai állnak. Szerintem ahelyett, hogy az iparágak greenwashing közben egymásra mutogatnak, hogy a másik a nagyobb szennyező, elsőként fel kéne számolni azt a képmutató attitűdöt, ami a gazdasági érdekek vagy a lobbizás mentén például a mai napig engedélyezi, hogy bármilyen piacon kapható italt műanyag palackba vagy alumíniumtégelybe csomagoljanak. A nyugati világban harmadik világbélinek tartott országokban a legtöbbször nincs csomagolás, feldolgozott élelmiszer is alig, Latin-Amerika piacai és kifőzdéi környezettudatosabbak, mint bármelyik nyugati csomagolásmentes bolt. De a legszebb, legfehérebb fogsorokat is azoknál az embereknél láttam Indiában vagy Szaúd-Arábiában, akik sohasem használtak fogkrémet, hanem azzal a tradicionális faágrágcsálással tisztították a fogaikat, amivel ezt a kultúrájukban évszázadok óta teszik.

1749: Volt-e számodra olyan hely, amihez nagyon kedvet hozott Garfors valamelyik izgalmas sztorija?

Volt bizony, olyannyira, hogy még idén meglátogatom az egyiket.