Jaromír Typlt: Kanna

                                     M. H.

Azonnal megöregszik
amint két tenyerem közé zárom
és minden újabb érintéstől újra öregszik

Falai mintha csak most szoknák az elvékonyodásukat
még van ám kaparászás
még van marakodás és csikorgás
melegíti a kezem
mint frissen kiégetve

fedele alól bong a jól kiszárított kéreg
dobolnak rajta az ujjbegyek
a Nősténysárkány-patak éles kavicsai súrlódnak

s én ezt több mint közelről hallom
a fejem belsejéből
hirtelen alulnyomás a megpiszkált fülben

a hang amely elfoglalja az összes hang helyét
a hang amely kívülrekesztve a hangokat
érintéssé
merüléssé
válik
mint lent a víz alatt
ahol a fej egy szárazan zúgó zárt

üreg

De amit a kezemben tartok
az el lesz árasztva
a cserép eltűnik a kannában
a porhüvely törékenysége megszívja magát s elnehezül
a karcok karcos hangja lehalkul
a megöregedés meg már soha többé nem működik érintésre

Vakarjál még.