Ilya Kaminsky versei

Főtér

A letartóztatottakat megindítják föltett kézzel. Mintha a földet elhagyni készen próbálgatnák a szelet.

Egy kukkantásért egy almát, a katonák meztelenül mutogatják Szonyát a CSAPATAINK A TE SZABADSÁGODÉRT HARCOLNAK feliratú plakát alatt. Hó örvénylik orrcimpái körül. Vörös ceruzával karikázzák be szemét a katonák. A fiatal katona megcélozza a vörös karikát. Köp. Egy másik is céloz. Köp. A község figyel. A nő nyakában tábla: ELLENÁLLTAM A LETARTÓZTATÁSNAK.

Szonya egyenesen előre néz, oda, ahol a katonák fölsorakoztak. Az ő hangja jön elő hirtelen e csöndből, Kész! A katonák fölemelik puskáikat a parancsára.

Özvegyember

Alfonzo Barabinszkij áll a Főtéren
ing nélkül,

összekotor egy kis havat és a menetelő
csapatokra dobja.

A szájából
felesége nevének első szótagja megindul a falaknak –

És a férfi gyalogosan, jó másfél mérföldes bolyongás után
a partra tart macskaköves utcákon, megállítva minden nőt, akivel találkozik –

Alfonzo Barabinszkij zsebében vodkásüveg van, egy almába harap, és a harapás helyére
vodkát tölt –

és a mi egészségünkre iszik –
áldomás ez, lelőtt feleségére a község közepén, ahol teste

elfeküdt.
Alfonzo Barabinszkij, karjában egy gyermek, festékszóróval írja föl a tengerparti falra:
                    EMBEREK ÉLNEK ITT –

ahogy egy analfabéta
aláír egy dokumentumot,

amit nem ért.

*

A versek eredeti címe és megjelenési helye: Central Square; A Widower; in: Ilya Kaminsky, Deaf Republic, Faber & Faber, 2019.