Az alábbiakban Pasolini fordítójának, szerkesztőjének és a Római Magyar Akadémia nemrégen hazatért igazgatójának római zeneválogatása látható és hallható.

Claudio Villa klasszikus római dalnak illetve az olasz táncdal első nagy korszakának ikonja. Szűkebb pátriája a Trastevere, ami a XX. század elején-közepén, még messze nem az a fals kirakat volt, mint manapság, hanem a Róma egyik szegénynegyede. Villa dalai a nápolyi gyökerű dalkultúra igazi slágerei, Pasolini utcakölykei ezeket a dallamokat fügyülik, dúdolják, miközben filmjeiben, regényeiben a városban csavarognak.

A mai Róma egyik nagy dalnoka Motta, aki ebben a darabban nem a turisták által imádott dolce vitát, hanem azt a várost énekli meg, ami torkon ragad, térdre kényszerít, de mégis csak imádni lehet.

Mint minden metropoliszban, a kilencvenes években Rómában is vírusként terjedt el a külvárosokban a hip-hop. Amellett, hogy hozza a műfaj tengerentúli sztenderdjeit, organikusan helyi változata született meg és virágzik. Ennek alapja a nyelv, amin az mc-k elmondják véleményüket a világ dolgairól, hiszen a rómaiak a helyi dialektust szövegelik a színpadon, a mikrofonba. A hip-hop Itáliában mindig identitáskérdés is, nem pózok, nem imitáció, hanem hangtalan tömegek közösséggé kovácsolásának eleven és pimasz eszköze. 

Figyelem! A következő olasz és angol nyelvű darabban egy villanásnyi időre felbukkan a Via Giulián a Római Magyar Akadémia is! 

A technót az ipari városokhoz, a rozsdaövezetekhez, a lélektelen nagyvároshoz kötjük. Pedig a nagy ipari múlttal nem bíró római techno a műfaj egyik nemzetközileg is igen karakteres, nagy hagyományokkal rendelkező változatává érett. Immár harminc éve él és virul az a semmivel nem összetéveszthető lüktetés és hol álomszerű hol baljós hangzás, amiben az Örök Város az ezredfordulón éli az életét. Íme két opusz, egy klasszikus darab az egyik ősatyától, valamint egy track a hazánkban is rendszeresen megforduló mai ikontól.