Tavaly decemberben bejárta a világsajtót, hogy Dominique Pélicot-t húsz év börtönbüntetésre ítélték Avignonban, miután az utóbbi évek talán legsúlyosabb, legbizarrabb és legnagyobb publicitást kapott nemierőszak-perében kiderült, hogy 2011 és 2020 között erős altatószereket és nyugtatókat rakott felesége, Gisèle italába és ételébe, és a sorozatos alkalmakon összesen 73, 26 és 74 év közti férfit hívott a házukba, hogy megerőszakolják öntudatlan feleségét. Közülük 51 ellen folyik eljárás.

A per lefolyása során a 72 éves Gisèle Pélicot, aki vállalta a nyilvános tárgyalást, sokak számára vált a nemi erőszak elleni és a női méltóságért folytatott harc ikonjává: köszönetet mondott neki Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár, méltatta Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök,  a Financial Times 2024 25 legbefolyásosabb nője közé sorolta, és felmerült a jelölése a Nobel-békedíjra.

Most ugyanakkor már címével („Himnusz az élethez”) is életigenlést sugárzó memoárral jelentkezik, hogy „az erő és a bátorság üzenetét” közvetítse „mindazoknak, akik kemény megpróbáltatásoknak vannak kitéve.” Pélicot üzenete egyértelmű: könyvével azt szeretné elérni, hogy a bántalmazások áldozatai „soha ne érezzenek szégyent” a velük történtek miatt, „megtanulják újra élvezni az életet, és megtalálják a békét.”

Pélicot memoárja 2026. január 27-én jelenik majd meg, a már bejelentett francia (Susanna Lea) és brit (The Bodley Head) kiadások mellett magyar kiadásról egyelőre nincs információ.