Charles Baudelaire: Egzotikus parfüm

Ha forró ősz-estén (szemem lecsukva)
belélegzem a melled langyos illatát,
boldog partvidékeket látok odaát,
hol egy tónusban tűz a nap magunkra –

látom a nők szemében az őszinteséget,
és hogy karcsúk, mozgékonyak a férfiak –
lusta szigetet, hol ízes gyümölcsöt ad
és egyéni fákat szül a természet.

Bűbájos éghajlatra vezet illatod,
vitorlákkal, árbóccal teli az atoll –
kifáradt mind, míg idáig hajózott.

 A zöld tamarinduszok parfümjeivel
(orrcimpám megfeszítve) a hajósok
énekszava lelkemben kavarodik el.