anne_frank.jpg
Fotó: shutterstock / ItzaVU

Andrew Motion: Anne Frank Huis

Még most is, szomorú, haragos életének
kétszerese után, ha ezen a helyen
megmássza valaki a keskeny lépcsőket
és látja, hogyan tolódnak szét a könyvespolcok
és végigmegy árnyékon át a napsütött szobákba

nem tehet mást, mint hogy fölfedje titkát.
Ha csak figyelsz, már részt vállalsz a bűnben:
kinn a Westerkirk harangja szól, minden ütése
félelmét növeli, hogy elhaljon aztán
a jól őrzött utcákon. Képzeljed el -

milyen három évi suttogás és magány,
s ahogy naponta a szövetséges csapatok állását
följegyzi sárga krétával. Amennyi kis
reménye volt szerelemre és ami érdekelte,
itt fönnmaradt, ágya fölött jól látható:

családja képei; néhány színész és
Erzsébet hercegnő kedvenc kosztümjei.
S azok, akik lehajolnak, hogy lássák
mindezt, nem csak, hogy türelmük jutalma elmarad,
de erős vágyuk támad, mint éppen most nekem:

hogy egyszerűen csak távozzanak,
mint én, hogy szabadon sétálhassanak
egy poros fák övezte úton, vagy csupán
egy csöndes bárkát nézzenek, ahogy siklik hidak
alatt, míg árnyéka rávetül a csatorna kék vizére.